Vers, próza / IRS

Kun Ágnes Laura
IRS[Látó, 2019. február]



Az inzulin mint cunami árasztja el a szervezetem.
Sejtjeim fuldokolnak, az érfalak tovább roncsolódnak.
Meddő leszek. Már nem tudom követni a hold ciklusait.
Maximum százhatvan gramm naponta,
ennyi szénhidrátot és szeretetet kell beosztanom,
és az sem mindegy, mikor, mit és kivel.

Nimfának hívsz, de nem tudod,
hogy azokat a rovarokat is így hívják,
amelyek szárnyai már teljesen kifejlődtek,
de szaporodni még nem tudnak.
Csak egy újabb vedlés után válnak felnőtt imágóvá.
Tökéletlen átalakulással fejlődtem,
és azért vagyok beteg, mert sokáig

szitakötőnek képzeltem magam.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kun Ágnes Laura


A szerzőtől még

   Lobotómia
   Babona


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.