vers, próza / Idegen szerep

Oláh András
Idegen szerep[2016. május]



hagytam hogy zsugori éjszakákra
cseréljük elfecsérelt nappalainkat
azt hittem a távollét hizlalja a vágyat
s hogy csak rám vársz majd esténként megszelídítve
de csapdát sejt a kutakodó tenyér
s a cirógatni vágyó ujjbegyek alatt
tested idegenül mozog
hangodban tetten érhető a mesterkélt hevület
s bennem gyökeret ver a kétség
megtorpan a szerzésre számító kapzsi mozdulat
rákos sejtekként burjánzik a bosszúszomjas akarat
színültig megtelünk félelemmel
létünket kétfelé osztva élünk
s csak hajnalban verem rád a részeg ablakot
megalázkodva csúszok eléd
hagyom hogy kigombolj
hogy ágyadba vonszolj magatehetetlenül
párnádat ölelve érzem felbátorodni a vágyat
maradok a legigénytelenebb szerető
s te tűröd hogy illegális bevándorlód legyek







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Oláh András


A szerzőtől még

   A nagyapák csöndje
   Hátha
   Érmindszenti jegyzet
   Fedezék nélkül


Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.