vers, próza / Innap

Fekete Vince
Innap[2017. április]



Me hogy miről es van szó? Arról, drága
testvéreim, hogy: lóra, magyar, lóra, székely!
Vagyishogy: emberek és polgármesterek, lóra!

Nem más jön kicsiny kis vidékünkre,
mint maga a… Maga az: Ő.
És az úgy vóna helyénvaló, hogy mi,
mint rendes elöljárómesterei e vérzivataros
századokon át es/is helytálló vidéknek, őt szépen,
jóval kisebb, alacsonyabb lovakkal, lovacskákkal,
nyilván, bekísérnők/nénk a bevonuláskor…

Hova? Hülye kérdésekre nem válaszolok,
kéremszépen!
Őrizzük meg a helyzet komolyságát,
kéremszépen!
A komolyság helyzetségét, kéremszépen!
Őrizzük meg! Aszontam!

Nos, drága barátaim… vagy bahátaihim,
ide figyeljenek/tek, emberek, vagy embehek!
Azzal ne foglalkozzanak, ide figyeljenek, mi a
lovat neki bé/beszerezzük, nem is hozunk a fővárosból
ide, mikor itt van elég kanca. S mén es.

No tehát: elöl, aligocska mellette mennének,
kísérnék a nagybajuszosok;
a székelybajuszosok legelöl,
a mások, azok egy kicsit oldalabbacska,
de Őt meg nem előzve… nem futtatunk elébe,
szépecskén engedjük, hogy legelöl menjen…
aki el találja kerülni, annak velem gyűlik meg a baja.
A héccencségit! Neki!
Aki pedig nem tud lovagolni?
Megtanul addig, az istenségit!
Megtanulni lovagolni addig, értettem?
Az istenségitértettem! Magára vessen az,
aki nem dacos székely fenyő módjára üli meg
majd a lovat! Értettem-e? És nincs apelláta,
a hétszentségit! Neki!






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Fekete Vince




Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.