Vers, próza / Insomnia

Bálint Tamás
Insomnia


[Látó, 2009. február]



Kenderkötél képzete nyomja nyakamat,
a gondolataimtól a szobám remeg,
a szúró halánték alap, míg a kamat
a lehunyva is távolba látó szemek.


Csak egyre vágyom még, ami elérhetetlen,
s hiába álmodom meg, nem lehet velem –


Fáradt voltam, s a hideg konyhakőre tettem,
mert nem tehettem az öledbe a fejem.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Bálint Tamás


A szerzőtől még

   Nem érdekel
   A gyáva
   Jégtörő


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.