Vers, próza / Istenem…

Nagy Attila
Istenem…


A nő, akit szeretnem adtál,
Időmben riadtan oson.
Reklámok fényénél rovom
Üres sétám. Az átjárónál


Majdhogynem elüt egy autó.
Zavartan integet belőle
Egy kezdő csitri. Előre!
Intek neki, s a halkuló


Kis utca felé veszem utam.
Oda, ahol először öleltem őt,
Ahol a neonok opálos, rőt


Fénye elébem zuhan.
S hogy ne tudjam kikerülni:
Alakot ölt, szembesülni


Azzal, kit újra szeretnem adnál.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila


A szerzőtől még

   Trója
   Liba
   Elepedt földön
   Don G. Velencében (2)
   Mindennapok


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.