Vers, próza / Jégkék

Zakariás István
Jégkék


A dobbanás lázálmában hever.
Üresen ásít. Kifosztott világ
hangjai a vér áramkörében.
Ablakokon kinyílott jégvirág


elhullatja szirmait. A hóban
apró lábnyomok, macskáé talán.
A repedések hasadékában
jég feszít. Kietlenség gömb-falán


a becsapódott csend tágul egyre,
mint fényforrás közeledtén árnyék.
Ág-borostákat pamacsol a hó,
borotvaél hideg, tükör az ég.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Zakariás István


A szerzőtől még

   Ősz
   Angolvörös
   Gyümölcsérés
   Hajnali félszegség
   Egyoldalú béke


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.