Vers, próza / Kandúrtangó

Demény Péter
Kandúrtangó


Vad kandúr leszek,
csak legyen cicám,
szíveket tépdesek
vágyaim parazsán,
szemem fényt kölcsönöz
a lusta teliholdtól –
ne gondolkodj, cicám,
bennem a szerelem dorombol.


Karmom tüzes, hasít
egy falatot belőled,
bajuszom megvadít,
elindít benned lágy esőket,
és zajló zűrvizek
zúdulnak le egy furcsa dombról –
ne gondolkodj, cicám,
bennem a szenvedély dorombol.


Ösztönöm szétzilál
és újra összerak,
tébolyom zúg, zihál,
megérint vad határokat,
észvesztő nyávogás
felépít s menten szerterombol –
ne gondolkodj, cicám,
bennem a pusztulás dorombol.


Ne gondolj semmire,
csak vesd magad a semmibe,
a mindent megkapod,
ne hagyd, hogy bármi elvigye,
a pokol peremén
nassolhatsz a paradicsomból –
ne gondolkodj, cicám,
bennem a nőséged dorombol.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Demény Péter


A szerzőtől még

   Flamingók
   Amit tudok
   Szabálytalan szapphói felkiáltójelek


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.