„Plus au fond, tout au fond, dans la Maison de l’Âme
Où vont et viennent et s’asseoient autour d’un feu,
Les Passions avec leurs visages de femme.”
(Rodenbach)

A Lélek Házában tanyáznak, ott szállnak meg a Szenvedélyek –
szép asszonyok, szeszélyesen finom selymekbe öltözött,
fölékszerezett, gyönyörű nők: hajukban is zafírtűt hordanak.
A ház kapujától, a néma küszöbtől a legrejtettebb zugokig ők
uralkodnak: övék már minden hely, szoba, szeglet. A nagyteremben,
ha éjjelente tűz gyúl, s fölforrt, hevült a vérük, bort
isznak, lenge táncban kibontva kontyaik, s vállukra hull sörényük.

Sötét folyosókon, sápatagon, kopott ruhákban, elnyűtt köpenyekbe
burkolózva, tétován, szegényesen s tévetegen bolyongnak
a tiszta Erények – kesernyés szájízzel, megkeseredten hallgatják
a mulatság kiszűrődő hangjait, a megrészegedett hetérák szórakozását.
És hideg ablakokra tapadva, elmaszatolt üvegükhöz nyomják hűsítőleg
gondterhelt homlokuk, arcuk, s hallgatagon, hosszan nézik
a tomboló fényességet, a díszek forgatagát, a tánc ragyogó varázsát.

(1894. szeptember)