Vers, próza / Kavafisz-átiratok: Menuthiszi Melitón végakarata

Kovács András Ferenc
Kavafisz-átiratok: Menuthiszi Melitón végakarata

[Látó, 2006. április]



Ugyanazokat a csillagokat látjuk,
ugyanaz az égbolt ragyog fölöttünk,
egyazon világegyetem fog körül
bennünket. Hát mi múlik azon, hogy miféle
módszerrel érünk el az igazsághoz?"
(Q. Aurelius Symmachus)



„Hetvennégy múltam észrevétlen, Istenem.
Ifjabb koromban, tán tudod, sokat lázongtam ellened.
A thrák León uralkodott, mikor világra jöttem
Menuthiszban, a jámbor Alexandria mellett.


Gazdag, művelt, görög családból származom,
mely hellének hitén maradt, csak színleg lett keresztény –
inkább Platónt, Porphürioszt s Prokloszt olvastam én is.


Menuthiszban mind rejtőzködve éltünk,
szabad szellemben, ergo: mások szerint csak illegálisan.
Mígnem Iszauriai Zénon zord idejében,
váratlanul kitört a rég várt zendülés
Konstantinápoly ellen, komor hatalmad ellen.


Reménytelen, sikertelen volt – végleg elveszett ügy.
Majd Petrosz Mongosz pátriárka küldte ránk
(egy névtelen feljelentés alapján) pribékjeit –
fölszámolni a bálványok törvénytelen kultuszát.
Széttörték az isteneket, szét a titkos templomot –
húsz teve hordta halomba a halhatatlanok szép szobrait
Menuthiszból Alexandriába, hogy máglyán elhamvadjanak.


Elmenekültem azonnal, Panopoliszba futottam,
de a Fátum tovaűzött: Abüdoszba vitt a sorsom.
És kifosztott sírkamrákban, sivatagban, rommezőkön
tengődtem Thébaisz s Hermonthisz tar vidékén –
holtak közt bujdokoltam, ellappangtam kísértő démonok,
s szintúgy írástudatlan, pusztai szerzetesek között is.
Hozzád hasonlók voltak ők – nem vettek észre engem.


Philaiba jöttem, Istenem, Ízisz szent papja lettem,
pedig mindvégig láttalak, de rám sosem figyeltél…
S mi mindent láttam, Istenem! Láttam kiválasztottjaid,
a boldog elvakultakat, a világot pusztítókat –
s próbáltam hinni Benned… De foghatatlan, rejtező,
titokzatos vagy, mint magam, ki (tán tudod) már nem vagyok
elég pogány, s még nem vagyok eléggé rossz keresztény.
Tiéd leszek, ha hűtlenül fölismersz, s végleg elhagysz."


Philai szent szigetén fekszik a parton, a sírja
szüénéi gránit, rajta görög s kopt nyelvű felirat:


„ELTEMETETT NARSZÉSZ, A KEGYES, BÖLCS
IUSZTINIANOSZ
HŐSI PARANCSNOKA ITT, ENGEM A BŰNRE POGÁNYT.
ÉN, MELITÓN, ÜZENEM – VAN IGAZ KEGYELEM S
HITIGAZSÁG!
ÉN, A MENUTHISZI VÉN, VÁROM A KRISZTUSOMAT!"



(1931. április – július)





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kovács András Ferenc




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.