Vers, próza / Kevert bor

Nagy Attila
Kevert bor

[Látó, 2006. január]



Hajam már szinte tiszta ősz
Csontjaim fájnak törnek a fogaim
Belém húzódnak vissza otthonaim
Színekbe leng a hinta-ősz


Pazar palettán csorog szét a táj
Állat és ember magában mereng
Alkonyunk sápadtabb nap körül kereng
S rejtőzik a ködbe minden ami fáj


De sípját fújja az ép gyerekkor
Piros labdáit sehol sem lelem
Piros levelek szállnak most velem


Az úton amely a télbe vész
Mi visszafogna sehol a kéz
(Rosszul leélt élet kevert bor)


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila


A szerzőtől még

   A semmit sem mondó hangulat
   K.L.
   Hajózni kell tovább
   Capri felé
   Orgona


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.