Talált vers / Kiút

Németi Rudolf
Kiút[2016. március]



Végtelen csendben, türelemmel,
tapogatózva, mint a vakok,
kivárni azt a pillanatot,
amely azonos életeddel.

Amely mint tenger, oly kitárva
fogad be mindent önmagába,
s egész világnyi tágassága
elfér egyetlen dobbanásba.

Az a pillanat, az a perc lesz
kezdettől fogva, amit sejtesz,
amire minden ízed készül
bukkanni végső menedékül.

Ami reménység, ami kétség,
egy lobbanásba sűrül akkor,
felfénylik végre, fénylik végképp:
nem lesz kiút a pillanatból.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Németi Rudolf


A szerzőtől még

   Amivé leszünk
   Visszafelé


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.