Vers, próza / Kis gombakalauz

Jánk Károly
Kis gombakalauz[2019. november]



I.
(SÜNGOMBA)

Ő gombának extrém fajta,
nyolcsávos a tüske rajta.
Lehet testes vagy aprócska,
szófukar vagy netán locska,
üde, friss vagy koros, ócska,
a fazonja sündisznócska.

Mókus Menyhért elmesélte,
hogyan lett sünné szegényke:
a tövisfa ága-hegye
tüskével hullatta tele!


II.
(SÜN ELEK)

Aranyos gomba
Sün Elek,
remélem, még ma
rálelek.

Leszedni tán még-
sem fogom,
mert óvja gombász-
tilalom.

Ritka és védett
tünemény,
tündéri cukrász-
sütemény.

Erdei címer-
pajzs alatt
serdülő fess cu-
korfalat.

Különc és kényes
faj, ikon
exkluzív gombász-
partikon.


III.
(OROSZLÁNSÖRÉNY GOMBA)

Gombász-úton jártam, keltem,
s különös szerzetre leltem,
fürtben lógott nagy szakálla,
kifésülve, boronálva,
s egy muzsik ülte muzsikálva…
Jócskán leesett az állam,
ilyet én még nem pipáltam,
jött, hogy számat is eltátsam.
Azt sem tudtam, mi fán terem,
a bolondját járatja velem,
s talán káprázik a szemem?
Mókus Menyhért (s nem először!)
kisegített a gödörből,
amibe e szerzet ejtett,
kit egy muzsik tevegelt meg.
Az oroszlánnal rokon gomba
– ezt már Mókus Menyhért mondta –
sörényéről kapta nevét
(s emelte az bozont-fejét!),

nem növi be boroszlán:
a sörénye oroszlán.

S ki zönögött egyhuzamba’,
a múzsafi muzsik rajta?
Közönséges tücsökfajta!


IV.

Sün Eleknek fáj a feje,
pocsék lett a novembere.
Napok óta köhög, tüsszög,
orrát fújva folyton prüsszög.
Jókedvének nyoma veszett,
elfújták az őszi szelek.
Közérzete borús, rideg,
fölötte hűs, bús köd libeg.
Tövis-bojtos fejfedője
átázott a nagy esőkben.
Menő nyári szerelése,
tüskenadrágja, zekéje
kifakult a vizes pácban,
nyirkos lett a dagonyákban.
Tanakodott, mit tehetne,
mit nem, s mégis, mit lehetne…?
Végül is kiókumlálta,
pénzt és időt sem sajnálva
elindult a szabóságba
Rák Lajoshoz, ki komája,
igen-igen jó barátja,
s az erdő nagy divatszabásza:
vág, szeg, ölt, varr, nem túl drága
szerkókat szab a gombákra.
Az erdőt ugyancsak bejárta,
körbe-körbe, karikába,
míg Rák Lajost megtalálta,
magát jól kiszaladgálta –
tövig elkopott a lába.
S a megrendelt új ruhája?
Ha el-elcsoszog a próbákra,
meglesz az is jövő nyárra…


V.

Közönséges süngomba,
oroszlánsörény gomba,
cérnagomba,
majomgomba,
pom-pom gomba,
cseppkőgomba,
tüskegomba,
bozonthátú
borzasgomba,
borzas fejű
bozontgomba,
ez mind az ő
neve volna!


FAKÓGOMBA

Fújjunk máris
takarodót:
a listáról
kihúzható.
Szaga sem jó,
íze sem jó,
a színe is
barnás-fakó.
Lerí róla,
hogy rossz gomba,
mutatóban
elég annyit
tudni róla:
fakó,
tahó,
enyhén mérges,
közönséges
erdőlakó!


KOSÁRGOMBA

Kosárgomba, játsszunk,
legyél a barátunk,
mivel gombát nem találtunk,
beérjük most mással,
kibélelünk sással,
tücsök-koplalással,
holdvilág-kaláccsal.

Kosárgomba, játsszunk,
legyél a barátunk,
egy szem gombát sem találtunk,
egyébbel van tele zsákunk:
mogyoróéj-csönddel,
zápor-kopogással,
néma gyöngy-görönggyel,
madárcsipogással,
feketére érett
bodzafa-söréttel,
szárazvillám-fényben
vadkancsörtetéssel,
holdsugárzománcos
csalit-suttogással,
kékesen villódzó
hollószárny-csapással.

Kosárgomba, játsszunk,
legyél a barátunk!


PARÁZSTAPLÓ

Nem szól róla fáma, napló,
mitől parázs ez a tapló.
Parázs-varázs, varázs-parázs,
hogyan lett tapló a parázs?
S vajon él-e benne darázs?
(Nem hiszem, nem, ő nem garázs.)

Mitől parázs hát e tapló?
Őse vajon tapír, vagy ló?
Vagy is-is, tán mind a kettő?
Felmenője hetvenkettő?
(Nem hiszem, ez ki van zárva,
nincs sörénye, feje, lába…)

Hát ha parázs, mitől tapló?
Miért tapló, hogyha parázs?

Parázs-varázs, varázs-parázs,
kérdezzük meg őt magát,
csak-csak elárulja tán:

– Parázstapló, gyöngyöm, szépem,
ki s mi vagy te, mondd meg szépen!

– Adjon Isten jó napot, jó napot,
taplónak parázs vagyok,
parázs bizony, s hogy legyek,
élősködő életet élek én,
a szám nem tátom,
erdőn, lankán és hegyháton
megtapadok fenn a fákon.
PUFFANCS REZSŐ

Repedéses széteső-
pöfeteg Puffancs Rezső!
Nem resó és nem Reső,
repedéses, széteső –

kopog rajta az eső.

Családfája víznyelő,
ha szakad rá az eső,
szépen nő Puffancs Rezső,
minden cseppet elnyel ő –

és csöppet sem mérgező.












Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánk Károly


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.