[2011. április]

Apa eltűnt valahová,
s én sok-sok lábat látok,
oszlopokat és bevásárlókocsikat,
csak Apát nem, mert
egyik láb sem az övé,
egyik bevásárlókocsi sem az övé,
az oszlopok meg túl sok mindenkit takarnak el.
Sosem fogom megtalálni őt,
pedig keresem az összes oszlop mögött,
és a pénztárgépeknél tolongó
arcokat és ruhákat is mind megnézem.
Kérdezik a nevem, s hogy miért sírok,
elmondom, hogy Apa eltűnt valahová,
hogy épp őt keresem, azért sírok,
s hogy most rohanok, mert ott van Apa,
engem keres, s azt mondja nekem,
hogy nem ő tűnt el, hanem én,
és csak én tudom, hogy ez nem igaz,
de nem mondom el neki.