Vers, próza / Kisvonat

Tamás Tímea
Kisvonat


egy vonatnyi idő az élet
(képzavar pedig vonatnyi)
ami elvisz és visszahoz
Pátrohához és Ajakhoz
az enyém csak személyvonatnyi
lassan megy cöcögve
meg-megcsuklik a váltóknál
de nem vált
jelölt útja van örökre


szorong a kisvonat
ragacsos ajtóit kitárja
bódultan ülnek rajta
s mennek
az utasok a tegnapból a
mába


közös s közhelyes életük
felpakolva a vonatra
közhely az is, hogy vannak ők
s a csoda az,
hogy holnapra


újra vonaton leled őket
mint kik várják az érkezőket
úgy figyelnek
s ott szeretnének kiszállni
ahová jegyet nem vehetnek






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Tamás Tímea


A szerzőtől még

   Szélben
   A könnycsepp
   Őszi erdő
   Töredékek (Versek)


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.