Vers, próza / Kiszállás

Borsodi L. László
Kiszállás

[2010. március]



Kifelé repülsz a tájból – a szél se ér utol, hangom se. Pedig ott lüktet madárszíved dobbanásaiban, amit valaha megígértem, amire valaha kértél. Elnyomja szárnyaid csattogása, a szembejövők suhogása, károgása.
Repülsz kifelé, s minél magasabbra szállsz, összemosódik látvány és hang, ponttá zsugorodom, mint egy bogár. Fűszál árnyékában, virág illatában lakom. Nem találnál rám.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Borsodi L. László


A szerzőtől még

   Jutalom
   Megérkezés
   Párhuzamos
   Moha a köveken
   Átrendeződés


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.