Vers, próza / Kukázó

Nagy Attila
Kukázó


Nézem a szegény ördögöt:
Válogatna, de csak dögöt,
Repedt fazekat, széklábat
Talál a kukában, s hármat
Körül a földön abból,
Amiben a prosti flancol:
Tépett és koszos fehérneműt.
Nézem a bűztől poshadt fejűt,


Ki hullajózan lárvaarccal
Hányingerrel, nappal, faggyal,
Küszködik a hátraarccal.
Levágott ujjú kesztyűjében
Miszter Foginként vigyorog,
Míg fölötte lassan, dűlöngélve,
A Nap fényétől fehérre égve,
Néhány csillag csikorog.


Nézem a szegény ördögöt:
Tévedezve gondok között,
De mégis betevő falat mellett,
Sőt!, sokkal jobban, mint a legtöbb,
Nos, ne sajnáljam: segítsek rajta,
Hisz förtelmes már ez a fajta
Síránkozó, rothadt pajta –
Láthassam még, mint tisztul ajka…







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila


A szerzőtől még

   A csend határa
   Ipi-apacs
   Egyedül
   A másik
   Tell-Amarna


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.