(József a veremben)

József, a Jákobé

Leviathán-bélben úszom a halállal,
virágzó kökörcsin darabja a számban.
Síró ajtófélfa, síró nagygerenda.
Cseresznyemagokkal vagyok betakarva.

József, a Ráhelé

Immár megszületek,
anyám méhe nélkül,
tapasztott paticsfal –
lelkem ki- és bédűl.
Ruhám lett a porföld,
lámpásom a vérszag,
ismeretlen testben
hánykódom három nap.

Mikor gyermek voltam,
nem jártam az erdőt,
mikor gyermek voltam,
rettegtem a felhőt.
Most a fák gyökerét
ölelem magamhoz,
földdel kevert esőt
emelek ajkamhoz.

József, az Istené

Mirtuszban, csendben, halálban,
fekszem itt lent, karjában,
bár gyolcsszínű igaz mátkám
az ég kanapéján a hold.

Hogyan szeret s vigyáz rám!
Nem küld angyalt le hozzám!
Szivárvány ívű szerelme
a földbe döngöl hamar.