SzétLátó / Látó-estek a sajtó tükrében

Mihály Emőke
Látó-estek a sajtó tükrében[SZÉTLÁTÓ - 2016. JANUÁR]



NYÁRÁDTŐI LOLA TUDÓSÍTÁSAI

Születésnapi rendezvénysorozat a Látó 25. esztendei szülinapjára

Három napig javában zajlott az a rendezvénysorozat, amelyre a Látó irodalmi folyóirat immár negyedszázados fennállásának évfordulójára került sor Marosvásárhelyen. A harmadik nap, az ünneplés megkoronázásaképpen, egy többrétegű alkalmon vehettek részt mindazok, akik szeretik a jófajta, nemes kultúrát és a magas minőségű irodalmat.
December 14-én, vasárnap, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház adott helyet az idei ünnepi rendezvénysorozat utolsó napja utolsó, de nem utolsósorban színvonalas rendezvényének. A kínálat dömpingje a következők­ben felsoroltakból állt: a Látó Nívó-díjak kiosztása, Láng Zsolt: Szövegek szimfóniája (úttörő kezdeményezésű, irodalmi-előadói csemege), a gyertyák elfújása az egykori és mai szerkesztők közreműködésével, tortaevés, kötetlen magán-beszélgetések, akiknek pedig külön szóltak, azok még átvonulhattak a Tusnád utcai szerkesztőségbe, ahol hideg- és melegtálakat lehetett továbbá fogyasztani.
Idén Varga László Edgár, Kincses Réka, Benedek Szabolcs és Fekete Vince vehették át a patinás Látó Nívó-díjakat a Látó szerkesztői meleg, méltató szavainak kíséretével. Demény Péter valamennyi díjazottra vonatkozóan kiemelte, hogy ezt a díjat nem egyetlen irodalmi alkotás kapja, hanem az alkotók áldozatos személye és sok évtizede értékes irodalmi munkásságuk, ami különösen a debüt-díj esetében nehezítette meg igencsak a zsűri döntését.
Ezután a város igen jól ismert arcai vonultak fel a színpadra, hogy részt vegyenek a Láng Zsolt által régóta megálmodott, de csak mostanra beteljesült produkcióban. Szövegek szimfóniája, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy „sokszólamos felolvasó-egyveleg": én legalábbis ezt a találó kifejezést adtam rá magamban. A siker elsöprő volt, akadtak olyanok, akik a közönség soraiból is együtt dúdolták, jobban mondva skandálták, mondikálták, zúgták, szótagolták az alkotókkal és/illetve felolvasókkal a jól ismert irodalmi alkotásokat. Senkit sem fenyegetett a tévedés ódiuma, a szabad sajtó születésnapját is ünnepeltük ugyanakkor: bárki bármit mondhatott, a cenzúra fennhatósága nélkül. Persze sokan megtapasztalhattuk, hogy az öncenzúra még ilyenkor is működik. A végkicsengés ennek ellenére mégis kétségtelenül pozitív volt, és szívből reméljük, hogy a következő huszonöt évben is ilyen sok lelkes irodalomkedvelő vásárhelyi lakos fog összegyűlni a kultúra fórumain.
Ezután a Látó hajdani és jelenlegi szerkesztői álltak a közönség elé, hogy nyilvánosan is elfújhassák a gyertyákat a kizárólag erre az alkalomra készített torták és sütemények társaságában. Szabó Róbert Csaba, a Látó-rendezvények fáradhatatlan hajtómotorja, kisfiával együtt vett részt ezen a megmérettetésen. A gyertyák ellobbantak, de az esemény tovább folytatódott, vidám hangulatú tortaevés kíséretében.
A továbbiakról nem áll módomban tudósítani, mert a sajtómunkások nem kaptak meghívót a minden bizonnyal bensőségesebb szerkesztőségi ünneplésre, ahol értesüléseink szerint jófajta, minőségi borok és ízletes harapnivalók társaságában, immár kötetlenebbül folyt tovább a beszélgetés a Látó múltjáról és jelenéről.
További eredményekben gazdag huszonöt évet, Látó irodalmi folyóirat! A következő negyedszázados születésnapi ünneplés időpontját pedig már most minden kultúraszerető és -pártoló marosvásárhelyi lakosnak illendő belejegyeznie a határidőnaplójába!


Az anyanyelv és a kultúra bűvkörében

2015. január 21-én este, a Magyar Kultúra Napján a marosvásárhelyi G Caféban még egy tűt sem lehetett leejteni, akkora volt a tömeg lelkesedése. Az is igaz, hogy a Látó Irodalmi Játékokon immár megszokottnál eltérő volt a terembeli székek elrendezése, így a késve érkezők látványosabb figyelemben részesültek, ezért se akart senki feltűnősködni tű vagy hasonlók leejtésével.
Az est vendégei messziről érkeztek: Szilágyi Júlia esszéíró, egyetemi oktató bevallása szerint Kolozsváron született, és ott is élte le mondhatni egész eddigi életét. Balázs Imre József, az est alkalmából bemutatott Szilágyi Júlia-könyv szerkesztője pedig ugyancsak Kolozsvárról utazott ide köreinkbe.
Balázs Imre József kérdéseinek közreműködésével indult a beszélgetés, az „Álmatlan kötet" című, a nyomdafesték alól csak nemrég kikerült alkotásról. Szilágyi Júlia írónő készségesen válaszolt minden kérdésére, különösen amikor a múlt felelevenítésére tett kísérletet. A szerzőnő gyerekkorának saját személyes példájával is szemléltette Erdély közelmúltjának sokszor viharoktól sem mentes történelmét, miközben a kérdező azt is megtudakolta tőle, hogy tulajdonképpen kinek is írta a könyvet. A szókimondó és meglepő válasz az volt, hogy tulajdonképpen mindenkinek, aki olvassa. Az anyanyelvet és irodalmat illetően is elhangzottak további kérdések. Az elő­adónő saját személyes példáján keresztül vette górcső alá, hogy milyen fontos szerepe van az anyanyelvnek és az irodalomnak, különösen a sorsfordító helyzetekben. Saját bevallása szerint családjában szerettek vitatkozni, ők egy ilyen vitatkozós család voltak, és nem seperték szőnyeg alá a vitára is okot adó kérdéseket, hanem nyíltan felszólaltak, és bátran vitatkoztak róluk, ahányszor csak a szükség úgy hozta. Ezért már egészen kisgyerek korában megtapasztalta a kimondott szó erőterét. Meglátása szerint különösen a kisebbségi létben van sorsdöntő ereje az anyanyelvnek, a kultúrának és az irodalomnak.
Az alkalom vége természetesen vásárlással is egybekötött volt. Az ez alkalomból kedvezményesen felajánlott köteteket hamar szétkapkodta a kiadó képviseletében jelen levő Balázs Imre József kezéből a lelkes, irodalom­szerető marosvásárhelyi közönség. A dedikálás is az estébe nyúlott a hosszú, kígyózó sor miatt.









Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Mihály Emőke


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.