Vers, próza / Látom már újra zöld a kert

Gaucelm Faidit
Látom már újra zöld a kert[2020. május]



látom már újra zöld a kert
és hallom kismadár dalát
a márki vár most s menni kell
bár bennem zaklató a vágy
egy fénylő szempár szítja fel
mit szívem nem felejtve lát
úrnőmnek adtam ezt a szívet
halálom éltet s holtan élek

a szépség akit szeretek
elűzött tengeráron át
hol ő él onnét kivetett
s hajszoljon engem bár tovább
nem töri meg szerelmemet
őt kergetem csak senki mást
úrnőmnek adtam ezt a szívet
halálom éltet s holtan élek

ha mozdulok őt keresem
ki csak pusztít és keserít
seb lett szerelme szívemen
felé hajt hozzá kényszerít
de el nem hagy a félelem
hogy meglát majd s utálkozik
úrnőmnek adtam ezt a szívet
halálom éltet s holtan élek

tévedésem elismerem
nem rám másra áhítozik
s tudom nem szán meg kedve sem
rossz napra jobbat nem derít
rangját láttatja ő velem
ki ő s nekem mi dolgom itt
úrnőmnek adtam ezt a szívet
halálom éltet s holtan élek

szépséges hölgy az istenért
vess rám szelíd tekintetet
hívedre megbékélve nézz
mint kit igaz jóság vezet
hogyan nyerné Isten kegyét
ki mással nem kíméletes
úrnőmnek adtam ezt a szívet
halálom éltet s holtan élek

tudom megöl halálra sért
nyomorba juttat engemet
s tudom nem érhet kedvezés
ameddig gőgöt nem felejt
s tündöklő hírét jó nevét
miről nem mond le semmiképp
úrnőmnek adtam ezt a szívet
halálom éltet s holtan élek


RAJNAVÖLGYI GÉZA fordítása













Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Gaucelm Faidit


A szerzőtől még

   Örvénylő tengerek


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.