Vers, próza / Lépj hát be hozzám

Nagy Attila
Lépj hát be hozzám


Lóarcú ősz kocog felém a ködből
Nyirkos a haj, a kézen az ujjak
Piros levél a nyár, ami elmúlt
Utolsót perdül s eltűnik mögöttem


A kancsó a küszöbön romosan, törötten
Arra vár, fogjam s eltakarítsam
De méz vala benne s van talán néhány csepp
Ami oly édessé tenné az ajkad


Lépj hát be hozzám, így, még a tél előtt
S ha már a szél foga kaparja ajtóm
Tegyél a tűzre s összehajolva
Szerelem illata lengje be házamat







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.