Talált vers / L.

Caius Valerius Catullus
L.[2018. január]



Tegnap, Licinius, pihenve, játszva,
táblácskámra soká, vidám örömmel
firkáltunk dalokat, mulatva, mint jött.
Játszi verseket ontva, váltogattuk
mértékük, poharazva válaszoltunk
egymásnak s vetekedve élcelődtünk.
Eltávoztam utána, szellemedtől
lángragyúlva, Licinius; s azóta
nem vidít fel az étel és szememre
nem száll édesen álom, én szegény, csak
hánykolódtam az ágyon, izgatottan
vártam, hogy legyen újra reggel, újra
lássalak, veled újra társalogjak.
S hogy félholtan az ágyra visszahulltak
lankadt tagjaim, ezt a verset írtam,
kedvesem, neked; és ha megtekinted,
kínlódásomat is megismered majd.

Kérlek, büszke ne légy, szememvilága,
meg ne vessed a kérlelő barátot,
mert máskép Nemesis haragja sujthat.
Istennő s dühös: úgy vigyázz, ne sértsd meg.

Devecseri Gábor fordítása




Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Caius Valerius Catullus


A szerzőtől még

   XIV.
   XXII.
   XXIX.
   LI.


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.