Vers, próza / Lassúság

Balázs Imre József
Lassúság[2015. október]



Egy fa törzsét kellene átérni
előbb egyetlen tenyérrel,
majd kettővel, hárommal, néggyel –
ahány tenyerünk csak lenne hozzá együtt.

*

A nyírfákat azért szeretem,
mert talál a fehér a zöldhöz,
s a karcsúság egy fához.
Ujjaim figyelnék,
hogy nő odabenn a karcsúság.

*

Szürke háttér előtt, az ablakban,
mint egy kínai betű.
Ismerős kontúr, egzotikus növény,
kimondhatatlan nevű.

*

Évgyűrűt növeszt: nyaranta álmos,
télen felgyorsul az idő.
A testében hordozott képek gyűjteménye,
ha nem figyel rá, valahol majd kinő.

*

A fa törzsén megnyílik egy ajtó,
belső lépcső vezet felfelé.
Ha kisebb volna, hajlékony világát
egyetlen fűszál rejtené.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Balázs Imre József


A szerzőtől még

   Söralátétek


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.