Vers, próza / Lobogás

Halmai Tamás
Lobogás


Lovak lobognak hideg síkon
látomásnál elevenebbül,
sörényük ég, hogy hitet szítson,
s a könnyű táj bele se rezdül;


sebes szelídek, este lett,
de még elérik a napot,
sebezhetetlenek
s fölfoghatatlanok;


lovak lobognak át a könnyű
tájon, könnyelmű látomásnál
elevenebb, vízszintes röptű
fények, nyomukban áldomás száll;


elfelejtik, milyen, ha fáj,
mielőtt tudni kezdenék,
hívja őket a szemhatár,
elnyeli szemfenék.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Halmai Tamás


A szerzőtől még

   Derű
   Szépség
   Séta
   Tölgy
   Egyetlen


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.