Vers, próza / Love of my wine *

Karafiáth Orsolya
Love of my wine *




„Borkirálynak hívták a háta mögött…"



Én voltam a kedvenc évjárata,
hittem, hogy mással úgyse lenne boldog.
S elhittem azt, mit másnak nem, soha:
ha eddig must voltam, most majd kiforrok.
Színtiszta mámor lesz, mi összeér:
száraz vörös ő, s én: édes fehér.


Forralt borok a szédült hóesésben,
dús illatáradással fűszerezve…
Nincs íz, nincs szó, már mindenemmel érzem:
lelket melengetően szép az este.
Sok olvadékony, szép télvégi nap
hordómély mámora szíven ragad.


Térképe vérszínű borútvonal –
s valóban! A tavasz Párizsban ért.
Aztán Bordeaux, Bretagne… és még mi van?
Kilencven óra út az óborért.
Kábultan, elcsigázva ébredek fel,
de mámor, mámor, mámor százezerrel!


Számunkra végül egy rejtély maradt:
melyik őstermelőnél ér az este.
Bejártunk fővárost és falvakat,
Pécsváradról gyalog Villánykövesdre…
A nyárest mámorát még most is érzem.
Forró csókját a pince hűvösében.



Gondoltam, itt a perc, hogy elvegyen,
de ő a kancsót eljegyezte már.
Nem borvirágcsokor – száz rózsa kell!
Mert ősz megint. S betelt minden pohár.
Aszú, leányka, jégbor, chardonnay –
ezernyi mámor-ízem már övé…



* Kedves Orsolya, nagyon várom a versedet.
Szeretettel: H. F.-Z.



ajajja hamarosan – remélem, még ma éjjel küldöm



Kedves Orsolya, számíthatok még a versére? H. F.-Z.



legkésõbb holnap. alkoholmérgezésem van, bor miatt. tényleg



Kedves Orsolya, tényleg nagyon nem szeretném a versed nélkül leadni a számot.
Szeretettel: H. F.-Z.



Kedves Zoltán!
Egy a baj – de nem akkora, fel is lehet tüntetni, hogy ez már megjelent 2001 januárjában a Gustóban. Nem irodalmi lap, lehet, hogy már nem is létezik, és a kutya sem olvasta. Mostanában nagyon nem tudok írni... Én örülnék, ha mehetne...
KO







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Karafiáth Orsolya


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.