Vers, próza / Még hogyan halhatott volna meg József Attila?

Vörös István
Még hogyan halhatott volna meg József Attila?[2021. június]



1 Vagy hogyan nem:
Flóra Szárszón

Nem táviratozott. Fölbukkant csak
egyszer, magával hozva
a novemberi napsütés
vízszintes fényét, és a Szabad ötletek
jegyzékét, amit a kertben,
szerelmük jelképeként
elégettek. A hamut Attila
elásta egy bokor alá, ehhez
ragaszkodott, és közben
ez a sor formálódott fejében:
Íme, hát megleltem hazámat.


2
Budapest ostroma

A pincébe nem nagyon akart
lemenni – de nem is érte találat
a házat. Megpofozott egy nyilast –
de végül ők kértek bocsánatot
tőle, senki nem értette, mért. A Magyar
Csillag szerkesztője volt már,
na de akkor is. Éljenezve fogadta
a szovjetek érkezését –
a kisnyilas házmester vállon
veregette, és rákacsintott.


3
A tisztviselő

Mint kommunista szimpatizáns állást
kap Rajk belügyminisztériumában.
Egyszer az asztalán találják a következő verset:

Rákosi

Ő nem magyar, de kelta már,
a jóságából rég szerep lett,
hé, emberek, én nem felejtek,
pedig nem is vagyok tanár,

és azt hiszem, hogy ő nem hagyta,
most verset írni se jut sok időm,
de röhögök a rengeteg hivőn,
ha bokáját előtte összecsapja.

A jó embereket hiába várja Vác,
mindannyian látjuk, hogy mit csinálsz,
börtönbe juttatod az ártatlanokat.

Befonod az országot, gonosz pók,
téged nem jósolt meg horoszkóp.
Most mért nincs bennem semmi indulat?


3
Forradalom

Csak 1956 nyarán szabadult.
A forradalom alatt a háborús
házmestere, kezében most is
puskával, meglátta, ez ávós,
kiabálta Attilára mutogatva,
egy közelben álló tizenöt éves
legényke azonnal rájuk lőtt, talán
véletlenül, talán szándékosan,
a házmestert találta el.


4
József Attila 60 éves!

A rehabilitációja a 60. születésnapjára
rendezett ünnepségekkel lett
teljes. Mivel 9 évvel
korábban győzött a forradalom,
méltatói elsősorban istenes
verseinek jelentőségét hangsúlyozták,
egyedül a kopasz, rövid
ősz szakállt viselő Radnóti emelte ki
forradalmiságát az alakomra írott
Tizenhetedik eclogában.


5
Hatvannyolc

Az egyetemisták elfoglalták
a Pázmány Péter Tudományegyetem
épületét. József Attilát,
aki a balatonfüredi szanatóriumban
tartózkodott, küldöttség látogatta
meg. Szegeden a Horger Antalé
helyett a nagybeteg költő nevét
adták a bölcsészkarnak.

A forradalmi diákújság
leközölte a régóta nem író mester
egy kiadatlan versét:

Íme, hát elvesztem hazámat,
a zöldet, ahol lehetek
még én is szellemi kínálat,
s nem életemben eltemet.
E zöld befogad, mint az álom,
mely szexfilmhez hasonlatos,
tudatalattim szublimálom,
hol néma, hol nagyon zajos.

Egyedül voltam én örökké.
És elmentek tőlem sokan.
Így hullt az élet vérrögökké,
az aortámban annyi van!

Nem éltem, ám voltam hiába,
megröntgenezhetem magam.
Hogy a bajt meglássam, kizárva!
A hosszú élet hasztalan.

Túl sokat éltem végveszélyben,
és túl keveset csendesen.
Nagy veszteség, hogy nem beszéltem,
csak a vers beszélt énvelem.

A vers beszélt belőlem késve,
a szép szó, meg az új világ,
és úgy néznek rám, mint a késre,
mely mindenki mást összevág.

Szép a grimasz és szép a ránc is,
de szebb a sikoly, hogyha félsz
attól, ki lakhelyet, kabátot
egyedül magának remél.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Vörös István


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.