Vers, próza / Még mindig

Áfra János
Még mindig[2014. július]



Elmegyünk egymás
mellett, a köszönés
nehezebb, mint hittük,
a karok intenek csak,

és az ajkak görbülnek,
inkább felfelé, mint le,
de a szem nem hazudhat.

Ettől is jobban értjük,
ha már egymást nem,
kicsit legalább magunkat.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Áfra János


A szerzőtől még

   Gyászmunka
   Az után előtt


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.