vers, próza / Mérnök

László Noémi
Mérnök[2017. január]



Mérnöke lettem: írom a tájat.
Konokul, lassan. Ez a való.
Mélység, magasság, ívforma, járat:
minden mindenhez kapcsolható.

Súrolják egymást szavak és évek,
havak és ágak, tekintetek.
Amikor alszom, akkor is nézek.
Emlékként bármit elvihetek.

Téged is viszlek, elviszlek innen.
Lázasan bámulok fűre és fára.
Hordom a világot emlékeimben.
Átmenekítem a túlvilágra.

Kőszomorúság, szénfájdalom –
lépésről lépésre átgondolom.





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

László Noémi


A szerzőtől még

   Legendák
   Változatok
   Élő


Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.