Vers, próza / Madarak hóból

Halmai Tamás
Madarak hóból

[Látó, 2010. január]




Gyűretlen idők, más történelem.
Cédrusok és szorongató selyem.
Madarak hóból.
A Fudzsi is létüknek hódol.


Kodzsikitól Kuroszaváig
egyetlenegy a törvény.
A busidó a másik.


A hosszú tigrisösvény
sem riaszthat, hiszen
fölzeng a puha éjben
a samiszen;
s mint istenek körében
a kendó,
a szaké oly kelendő.


A vers, a mennyországnak látszó,
itt haikut jelent.
Nem a szerep és nem a játszó:
a maszk a szent.
Foghatatlan anyagból minden.
Szellem lesz, aki elmegy innen.


Okicsi árnya is még itt botorkál –
szégyene hajnalán éneke japán zsoltár.


Boncok kémlelik gyanakodva
Xavéri Szent Ferencet.
Nem hallgat Macuo Basóra
a nemes Gendzsi herceg.


Középkori szecesszió,
díszes derű, kecses dió,
cédrusok és szorongató selyem,
gyűretlen idők, más történelem.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Halmai Tamás


A szerzőtől még

   Féldrágakő
   Basó útja


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.