vers, próza / Magyar átiratok: Játék (Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani)

Horváth Előd Benjámin
Magyar átiratok: Játék (Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani)[2017. január]



A játszótársad nem akarok lenni,
unom, hogy mindig kell az áldozat,
nem akarok veled sötétbe menni,
oda, ahol a gyermekszív rohad,
nem akarok én asztalfőre ülni,
és ürüljön ki a te poharad.

A gyöngy is tud a semminek örülni,
sóhaj nem vált meg vért és rongyokat.
Én egyáltalán nem akarok mindent,
elit telet vagy propaganda-őszt,
igyon a kutyád némán teát véled,
mi falkában üvöltjük ki a gőzt.

Nem lehet teljes, tiszta szívvel élni,
de semmiképp nem fogok tőled félni,
mikor talpig fegyverben menetel
nyolcbillió elfogyasztott ember,
iszonyt iszik a tó partján a vad,
és vér folyik a szőnyegek alatt.

Tartsd meg magadnak azt a sok-sok jót,
privát karácsonyt, aranyléghajót,
vidd innen sok elhasznált szeretőd,
és művirágod, cifra temetőd.
Nem akartam soha élni a gyilkos
játékodban, amely valóra vált.

A föld nem árul soha semmi titkot,
és nem felejt el semmilyen halált.





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Horváth Előd Benjámin




Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.