Vers, próza / Mert én voltam…

Borsodi L. László
Mert én voltam…[2021. február]



Mert én voltam a legfiatalabb,
elvárták, hallgassak rájuk,
elismerjem szerzett tapasztalataikat,
értékeljem meglátásaikat,
elfogadjam elveiket, érveiket,
s hogy igazságérzetük csalhatatlan.
Mi tagadás, kezdetben hódoltam nekik,
hallgattam, bólogattam, kiegészítettem,
azt mondtam, mit hallani szeretnének.
De egy reggel, akár a hirtelen támadt szél,
a pontokat elsöpörték a kérdőjelek.
Hát önérzetesek lettek, csalódottak, sértődöttek,
úgy tettek, mint kik most látnak először.
Majd arcomba martak, véremet nyalták.
Szavaik azóta úgy sorakoznak bennem,
mint a sírok. Néha harangozom értük,
néha földet viszek rájuk, de virágot nem.
Nem uszítok rájuk jóságos isteneket.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Borsodi L. László


A szerzőtől még

   A vízen járás elmaradt
   Hűvös napokon
   Hagyaték
   Jó lenne tudni…


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.