Vers, próza / Minden más felett

Zakariás István
Minden más felett

[Látó, 2009. március]




Az égre hurkot vet az éj,
hold lógáz rezzenéstelen;
vékony spaléta résen át
tömődött homályt szeletel.



A tárgyak arcéle amorf
csírából érődő forma,
a világ megfogalmazott
rendjét alig csak sejtetik.


Falmenték fénylő pontjai
villanyoltáskor fekete
vonalba tagoltan. Álom:
értelem rövidzárlata.


Pihegő légzést léghuzat
lenget, mint hosszabb terheken
kötve pirosan lobogó.


Nyikorgó ajtót kilincsel
a késő, végre hazaért.
Sűrített csendben hallik
halk szavú óraketyegés.


Ismeretlen egek vándor
madara húz el fölöttünk.
Sötétség minden más felett.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Zakariás István


A szerzőtől még

   Kileng az inga
   Ellenirányú mozgás
   A kés


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.