Vers, próza / Mindig veled

Jánosházy György
Mindig veled


[Látó, 2009. február]



Maholnap elmegyek, mert menni kell,
de titkon mindig itt leszek veled:
besurranok az est fényeivel,
s míg alszol, őrködöm párnád felett,


a könyvben leszek, melyet olvasol,
a tükörben, melyben nézed magad,
az illatos ágban, mely rád hajol,
a szélben, melytől meglibben hajad,


szíved emlékem ütemére dobban,
ott leszek minden kis gondolatodban,
írás közben vezetem a kezed,


s ha egyszer elindulsz te is utánam,
fáradt szemedet én fogom le lágyan,
és hantodon a fejfa én leszek.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   Alkonyati lovasok
   Valahol…
   Árnyak tánca
   Az éj fekete lovai
   Csillagom


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.