Vers, próza / Misztérium

Halmai Tamás
Misztérium


Hunyorgó szívvel állni a napon.
A fejet fel-, a félelmet leszegve.
Mert misztérium minden alkalom,
és minden szépség: készenlét a szentre.


A déli napot még ma követi
a téli hold. Éber hitet az álom.
De szakadatlan játszik valaki
fénytestű fuvolákon,


s a fák törzsében angyalok
anyagtalan szíve dobog.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Halmai Tamás


A szerzőtől még

   Derű
   Szépség
   Séta
   Tölgy
   Egyetlen


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.