színház / Nagy Tamerlán (második rész)

Christopher Marlowe
Nagy Tamerlán (második rész)[2014. augusztus-szeptember]



MÁSODIK RÉSZ

Fordította JÁNOSHÁZY GYÖRGY


SZEMÉLYEK:

Prológus

TAMERLÁN, Perzsia királya
Fiai:
CALYPHAS
AMYRAS
CELEBINUS
THERIDAMAS, Algír királya
TOCHELLES, Fez királya
USUMCASAN, Marokkó királya
ORCANES, Anatólia királya
TREBIZON királya
SORIA királya
JERUZSÁLEM királya
AMASIA királya
GAZELLUS, Byron alkirálya
URIBASSA
ZSIGMOND, magyar király
Magyar urak:
FRIGYES
BALDWIN
CALLAPIN, Bajazid fia, Tamerlán foglya
ALMEDA, az őre
BALSERAI KAPITÁNY
A FIA
BABYLON KORMÁNYZÓJA
MAXIMUS
PERDICAS
EGY KAPITÁNY
HÍRNÖK

ZENOCRATE, Tamerlán felesége
OLYMPIA, a balserai kapitány felesége

Urak, polgárok, orvosok, telepesek, török ágyasok, kísérők


PROLÓGUS
Mivel Tamerlánt jó szívvel fogadták,
Amikor eljátszottuk színpadunkon,
Második részt is írt hozzá a költő,
Melyben halállal huny ki ragyogása,
Gyilkos sors végez sok diadalával.
De hogy mi lett a szép Zenocratéval,
És ő hány fényes várost áldozott fel
A drága nő fájó elföldelésén,
Azt megmutatja mindjárt ő maga.

ELSŐ FELVONÁS, ELSŐ SZÍN

Jön Orcanes, Anatólia királya, Gazellus, Byron alkirálya,
Uribassa és kíséretük, dobokkal és trombitákkal

ORCANES Mi, kiket nagy Bajazid ivadéka,
A szentséges, hatalmas Callapin
Tett alkirályokká itt Keleten,
Ki Egyiptomban rabja most a gaznak,
Ki apját vasketrecbe zárta egykor,
Most eljöttünk szép Anatóliától
Kétszáz mérföldet, és a Duna partján
Áll meg fegyverben harcos seregünk,
Ahol Zsigmond, a magyarok királya
Vár bennünket, hogy kössük meg a békét.
Eh! Egyezkedjünk hát a kereszténnyel,
Vagy vívjunk meg, átkelve a folyón?
GAZELLUS A békéről kell tárgyalnunk, király.
A keresztény vérrel torkig vagyunk már,
És semmi kedvünk sincs harcolni újra.
A gőgös Tamerlán most Ázsiában
A Guiron fő táján hódít, s a célja
A török földet fölperzselni végig.
Ellene fordítsd sereged, uram.
URIBASSA Zsigmond királynál több is a keresztény
A szívós magyarok nagy táboránál.
Németek, szlávok, dánok, ritterek
Lándzsáját és fejszéjét, alabárdját
Kétséges, hogy biztonsággal megálljuk.
ORCANES A legrövidebb körről északon,
Grönlandról, mit jeges tenger kerít,
És nagyerejű, szörnyű óriások
Lakják, mind akkora, mint Polyphemus,
Ha mlliók törik is át a sarkkört,
És Európa hadereje jön ránk,
Török pengénk elmetszi torkukat,
S a küzdőtérből vérlucskos mocsár lesz.
A Trebizon felé folyó Duna
Skarlát hullámok leplében viszi
Ajándékul barátainknak otthon
Megölt keresztények holttesteit.
A Földközi-tenger, amelybe ömlik,
Véres tenger nevet kap e csatától.
Itália kóbor hajósai
Keresztényeket látnak majd az árban
Tömegesen verődni a hajókhoz,
S bikája hátán a szép Európa
A világ kincsét, díszeit ledobja,
Leszáll, s komor gyászköntöst vesz magára.
GAZELLUS Vitéz Orcanes, fél világ királya,
Szemlét tartott csapatain Tamerlán,
Kairóból fel Alexandriába
És a határra tartva seregével,
Szándéka meghódítni földjeinket,
Tanácsos békéről tárgyalni hát
Zsigmonddal, a magyar királlyal, és
Erőnket az ostromra tartogatni,
Melyet ő tervez Anatóliában.
ORCANES Ezt bölcsen mondtad, Byron alkirálya.
Ha királyságom, birodalmunk szíve,
Elvész, Törökország is elbukik;
Ezért legyen békében a keresztény.
Németek, szlávok, dánok, ritterek
Ne tőlem: Tamerlántól féljenek,
S inkább, ki naggyá tette: Fortunától.
Velünk görög, szicíliai, albán,
Zsidó, rab, török és egyiptomi,
Anatólia s Soria szülötte,
Illír, trák és bithyniai is,
Elég a gyönge Zsigmondot lenyelni,
De kevés Tamerlánnal szembeszállni.
Egész világot hoz a harcmezőre:
Szittyák földjétől messzi India
Partjáig, mit dühöngő tengerár
Korbácsol harsogó, vad ostromokkal,
Milyent még nem tapasztalt tengerész.
Fegyverben áll érette Ázsia.
A Ráktérítő trópusi szivétől
A Baktérítő Amazóniáig,
És még tovább, a szigettengerig,
Tamerlánért fegyvert ölt Afrika.
Maradjon hát békében a keresztény.
Jön Zsigmond, Frigyes, Baldwin és kíséretük,
dobokkal és trombitákkal
ZSIGMOND Orcanes, amint követünk igérte,
Átkeltünk a Dunán főurainkkal,
Hogy tárgyaljunk békéről, háborúról.
Válassz hát: római szokás szerint
Mezítlen kardot kínálok neked.
Ha háborút akarsz, emeld reám,

De ha békét, add vissza a kezembe,
S én helyeslésül tokjába dugom.
ORCANES Megállj, Zsigmond. Feledted: én vagyok,
Aki ágyúval lőtte Bécs falát,
Hogy az a kőfal úgy táncolt alapján,
Ahogy a Föld súlyos tömege vibrál
Az égbolt forgó tengelye körül?
Feledted: olyan sűrű nyílesőt
Küldtem a vaksi burgerek fejére,
Kartáccsal, szárnyas szöggel elegyítve,
Hogy te magad, akkor palotagróf,
A cseh király s az osztrák herceg is
Heroldokat küldtetek, s térden állva
Fegyverszünetet kértek nevetekben?
Feledted: hogy az ostromot feloldjam,
Dőlt hozzám kocsiszámra az arany,
A királyi madárral, Juppiter
Félelmes villámával szárnya közt?
Ha emlékszel, kívánhatsz háborút?
ZSIGMOND Ostrom volt Bécsnél, és ott voltam én is,
Akkor palotagróf, ma már király,
És tetteinknek nem szabtunk határt.
Most, Orcanes, elnézve seregem,
Mely elfedi e síkot, s akkorának
Tűnik, mint bagdádi magas toronyból
Arábia nagy homoksivatagja,
Vagy óceán az utazó szemében,
Ki az Apenninek havában áll –
Mért kellene, mondd, oda aljasodnom,
Hogy békét kössek Anatóliával?
GAZELLUS Magyarhon s Anatólia királya,
Mi török földről szövetkezni jöttünk,
Nem azért, hogy csatára hívjuk egymást.
Barátságos beszéd találna ehhez.
FRIGYES Európából így jöttünk mi is.
Ha ellene vagytok, és gúnyolódtok,
Sátraink állnak, hadunk csatarendben,
Ha csak moccantok is, támadni kész.
ORCANES Így készültünk mi is fel: hogyha Zsigmond
Barátként szól velünk, s szavát nem állja,
Itt van a kardja; így ratifikáljuk
A békét, megszabott feltételekkel,
Amint követeink megállapodnak.
ZSIGMOND El hát a karddal, hadd nyújtok kezet,
Nem húzok kardot s állítok hadat
Ellened és szövetségesed ellen,
Míg élek, fegyvernyugvásban leszünk.
ORCANES De, Zsigmond, erősítsd meg esküvel,
Esküdj meg itt az égre s Krisztusodra.
ZSIGMOND Ki világot teremtett s üdvözít,
Isten fiára, szűznek magzatára,
Édes Jézus Krisztusra esküszöm,
Hogy óvom sérthetetlenül a békét.
ORCANES Az Isten barátjára, Mohamedre,
Akitől ránk maradt a szent Korán,
S hogy elhagyta a földet, a koporsó
Dicső testével a magasba szállt,
S Mekka fenséges temploma felett csüng,
Rá esküszöm, megtartom ezt a békét.
Feltételeit s ünnepélyes eskünk
Kézjegyünkkel mindegyikünk megőrzi
Szövetségünk jeles tanújaként.
Zsigmond, ha bármely keresztény király
Megsérti országod határait,
Csak szólj: Orcanes Anatóliában
A Dunán túl a szövetségesed,
S a támadó elkotródik remegve,
Úgy félnek tőlem mindenfajta népek.
ZSIGMOND Ha pogány király Anatóliába
Talál betörni, Zsigmond küld neked
Százezer harcban edzett jó lovat,
S rajtuk kemény német lándzsásokat,
A királyi szálláshely erejét.
ORCANES Köszönöm, Zsigmond, ám, ha háborúzom,
Kisázsia, Afrika, Görögország
Követi zászlóm s döngő dobjaim.
Menjünk most lakomázni sátrainkba.
A hadvezéremet elinditom
Szép Anatóliába s Trebizonba,
Tamerlán ellen ott várjon reám.
Zsigmond barátom, magyar főurak,
Gyertek, dőzsöljetek egy jót velünk,
Aztán mindenki térjen majd haza.
Mind el

ELSŐ FELVONÁS, MÁSODIK SZÍN

Jön Callapin és Almeda, az őre

CALLAPIN Kedves Almeda, szánd meg a siralmas
Sorsú Callapint, Bajazid fiát,
Aki Nyugat urának született,
S a kegyetlen Tamerlán foglya itt.
ALMEDA Uram, én szánlak, és szívből kivánom
Szabadulásod, ám, kinek haragja
Halál, uram, a hírneves Tamerlán
Ennél nagyobb szabadságot nem enged.
CALLAPIN Bárcsak tudnám szavakba önteni
Félig is, ami tettben telne tőlem,
Tudom, hogy elszöknél innen velem.
ALMEDA Nem, Afrikáért sem, kérlek, ne izgass!
CALLAPIN Hallgass meg legalább, kedves Almeda.
ALMEDA Ne mondj ilyeneket, kérlek, uram.
CALLAPIN Kairótól sietve…
ALMEDA Sietésről egy szót se, jó uram.
CALLAPIN Hadd mondjak még pár szót, kedves Almeda.
ALMEDA De, uram, mi kerekedik ki ebből?
CALLAPIN Kairótól Alexandria öble
Felé siet a Darotes; királyi
Flottám török gályája várja ott
Lehorgonyozva, hogy a partra érjek,
Ha megszabadulok valamiképpen;
Ha megjöttem, vitorlát bont azonnal,
S a Földközi-tengerre jut hamar,
Ott Kréta és Ciprus szigete közt
Gyorsan török vizekre érhetünk.
Akkor megláthatsz több mint száz királyt
Térden köszönteni istenhozottal.
Megannyi fényes arany koronából
Válassz tetszés szerint, máris tiéd.
Ezer gályát adok neked keresztény
Rabokkal; a Dardanellákon át
Spanyol partokról hoznak dús hajókat,
Megrakva Amerika aranyával.
A zenéhez, szerelmi dalhoz értő
Görög szüzek kísérnek, bájosak,
Mint Pygmalion ivór lánykája volt,
Vagy az ünővé változott Io.
Mezítlen négerek húzzák kocsid,
S ha diadalmenetben jársz, az utca
Kövezetét kerekeid alatt
Szép török szőnyegek borítják,
És ékes kárpit csüng a falakon.
Méltó látvány a fejedelmi szemnek.
Száz délceg dalnok lovagol előtted
Bíbor selyemben, barbár csődörön,
Fölötted arany baldachin, kirakva
Drágakövekkel, melyek úgy ragyognak,
Mint a fátyol, mely a világra hull,
Mikor Phoebus az égi féltekéből
Leszáll az antipódusok felé…
Sokkal több is van, el sem mondhatom.
ALMEDA Hogy mondod, milyen messze van a gálya?
CALLAPIN Édes Almeda, fél mérföldre innen.
ALMEDA De nem láthatják meg, hogy távozunk?
CALLAPIN Egy üreges hegyoldal meredélye
S egy durva kőszál görbülete közt
Bevont vitorlák, az árboc ledöntve,
Úgy lapul ott, hogy nem gyanítja senki.
ALMEDA Ez tetszik. De mondd, uram, ha szabadon engedlek, állod a szavadat? Király leszek a fáradságomért?
CALLAPIN Amint én Callapin vagyok, a császár,
És Mohamed kezére esküszöm,
Királlyá teszlek, s pajtásom leszel.
ALMEDA Esküszöm, amint Almeda vagyok,
És őröd a Nagy Tamerlán alatt
(Mert ezt a címet viselem ma még),
Ha ezer fegyverest küld is reánk,
Hogy útját állják ennek a kalandnak,
Én bátran vezetem felségedet,
S meghalok inkább, mintsem visszatérjünk!
CALLAPIN Köszönöm, kedves Almeda. Siessünk,
Mert telik az idő, ne késlekedjünk.
ALMEDA Amikor mondod, uram, kész vagyok.
CALLAPIN Menjünk; agyő hát, átkozott Tamerlán.
Most megbosszulhatom apám halálát.
Mindketten el

ELSŐ FELVONÁS, HARMADIK SZÍN

Jön Tamerlán, Zenocrate és három fiuk, Calyphas,
Amyras és Celebinus, dobokkal és trombitákkal

TAMERLÁN Zenocrate, világ fénylő szeme,
Aki az ég lámpásait kigyújtod,
Pillantásodtól felderül a felhő
S kristályköntösbe öltözik a lég,
Pihenj meg itt a szép Larissza síkján,
Egyiptom és Törökország határán,
Fiaid közt, kikből császárok lesznek,
S mindegyikük egy világnak parancsol.
ZENOCRATE Drágám, mikor teszed le már a fegyvert,
S óvod meg szent személyed a sebektől,
A sok veszélyt rejtő hadakozástól?
TAMERLÁN Ha sarkain már nem forog az ég,
S a föld, melyet katonáim taposnak,
Feltornyosul, a hold szarváig ér fel,
Addig soha, édes Zenocratém.
Ülj fel, trónolj itt, mint bájos királynő.
Így, itt ül most fényben, fenségesen,
Míg fiaim, kik drágábbak szememnek
A meghódolt kincses királyságoknál,
Mellette állva, nézik anyjuk arcát.
De lám, gyöngédség van tekintetükben,
Nem harcos, mint Tamerlán-fiaké.
Víz s levegő egy képen arra vall,
Hogy nincs bennük bátorság és eszesség;
Hajuk, mely tejfehér és piheként lágy
(Nem olyan, mint a sül hátán a tüske,
Nem szurokszínű s durva, mint a vas),
Mutatja: túl gyöngék a háborúra;
Ujjaik csak lanton babrálni jók,
Karjuk csak csüngeni egy nő nyakán,
Lábuk táncolni és szökdösni csak,
Fattyaknak nézhetném, nem véreimnek,
De tudom: a te méhedből fakadtak,
S nem ismertél más férfit, csak Tamerlánt.
ZENOCRATE Uram, tekintetük az anyjuké,
Szívük győzelmes apjuké, ha kell.
Ez a fiú, hármuk közt a legifjabb,
Megült nemrég egy szittya csatamént,
A gyűrűnek rontott vele, s mikor
A kesztyűt jól megcsapta gerelyével,
Úgy felágaskodott s táncolt a ló,
Hogy felsikoltottam, féltem, ledobja.
TAMERLÁN Jól van, fiam, pajzs, lándzsa kell neked,
Jófajta páncél, ló, kard és sisak,
Megtanítlak ledönteni az ellent,
És bizton járni gyilkos fegyverek közt.
Ha rám hallgatsz, és szereted a harcot,
Király leszel s velem uralkodol,
Vasketrecben tartunk császárokat.
Ha érdemben túlnősz bátyáidon,
Fényes tettekkel rajtuk túlteszel,
Király leszel előttük, sarjaid
Már koronásan jönnek a világra.
CELEBINUS Igen, apám, meglátod, ha megérem,
Annyi királyt győzök le én is, mint te,
És akkora embertömeg kisér majd,
Hogy megreszket láttára a világ.
TAMERLÁN Ez biztosít, fiú, hogy a fiam vagy.
Ha vénen már nem bírom el a fegyvert,
Te légy a világ réme s ostora.
AMYRAS Mért ne hordhatnám én is, uram, éppúgy
A világ réme s ostora nevét?
TAMERLÁN Legyetek mind világ ostora s réme,
Vagy nem vagytok Tamerlán fiai.
CALYPHAS Amíg csatákban járnak ők, uram,
Én hadd maradjak kedves, jó anyámmal.
Meghódíthatják ketten a világot,
És annyit nyersz, hogy jut számomra is.
TAMERLÁN Bitang, puhány ágyékából fakadtál,
Nem nagy Tamerlán ivadéka vagy!
Mért is taposod a földet, ha nem vagy
Lélekben bátor és legyőzhetetlen!
Az hordja majd a perzsa koronát,
Kinek fején s mellén legtöbb a seb,
Dühe villámokat lövell szeméből,
És homloka komor redőiben
Harc, bosszu, kegyetlen halál sötétlik;
Királyi székemet olyan mezőn
Állítom fel, melynek minden rögét
Folyékony vérvörös lepel borítja,
S legyilkoltak agyával van beszórva;
És annak, aki beleülni vágyik,
Nyakig kell a vérben gázolnia.
ZENOCRATE Uram, ilyen szavak elrémitik
Fiaid lelkét, mielőtt a vad
Háboru veszedelmeit kiállnák.
CELEBINUS Nem, nem, madame, illik hozzánk a szó:
Hogyha a széke vértengerben áll,
Hajóra szállok, úgy megyek oda,
Nehogy királyi címem elveszítsem.

AMYRAS S én vérrel telt tavakon úszom át,
Vagy tetemekből építek hidat,
Török csontokból ácsolt boltivekkel,
Nehogy királyi címem elveszítsem.
TAMERLÁN Fiúk, császárok lesztek mind a ketten,
Győztes haddal kelettől nyugatig.
Fiú, ha koronát akarsz viselni,
Mikor előttünk van a fő török
S az alkirályok, kapd le a fejéről,
És kardoddal hasítsd be koponyáját.
CALYPHAS Ha valaki megfogja, odavágok
És kardommal torkig kettéhasítom.
TAMERLÁN Fogd és hasítsd is, vagy téged hasítlak.
Most nyomban indulunk is ellenük.
Theridamas, Techelles és Casan
A Larissza síkján egy-egy sereggel
Jönnek hozzánk a török horda ellen;
Mert megesküdtem a szent Mohamedre,
Hogy birodalmam részévé teszem.
Trombita szól, jönnek, Zenocrate.
Jön Theridamas és kísérete
TAMERLÁN Theridamas, Algír királya, üdv.
THERIDAMAS Uram, dicső és hatalmas Tamerlán,
Világ ura, alázattal királyi
Lábad elé teszem a koronámat,
Saját személyemet s minden javam.
TAMERLÁN Köszönöm, jó Theridamas.
THERIDAMAS Ezer görög vonul zászlóm alatt,
Algírból és a határvárosokból
Jó fegyveresek, kétszer húszezer,
Mind dúlni készül Anatóliát.
Ötszáz brigantina bontott vitorlát,
Hogy szolgáljon a tengeren, uram;
Algírból és Tripoliból hamar
Ott lesznek Anatólia előtt,
S rommá lövik a parti várakat.
TAMERLÁN Jól van, Algír, vedd vissza koronádat.
Techelles és Usumcasan jönnek együtt
TAMERLÁN Üdv, Marokkó és Fez királyai.
UMCASAN Dicsőséges és páratlan Tamerlán,
Én és Fez szomszédos királya hoztunk,
Hogy a török hadjáratban segítsünk,
Százezer harcban edzett katonát;
Azamortól Tunisz felé a parton
Kiürült éretted Barbaria,
Én minden férfit fegyverben, saját
Koronámmal felkínálok neked.
TAMERLÁN Jó Marokkó, vedd vissza koronádat.
TECHELLES Dicső Tamerlán, földi istenünk,
Kinek szemétől reszket a világ,
Elhoztam Fez koronáját neked,
És harcban jártas mórok seregét,
Korom-képüktől meghátrál az ellen,
Mintha egy szörnyű alvilági isten,
Hogy a török hadjáratban segítsen,
Áttörné a pokol sötét falát
Láng-zászlókat rázó csúf Fúriákkal,
És kínok tépte szellem-milliókkal;
Az erős Tesellától Biledullig
Kiürült éretted Barbaria.
TAMERLÁN Vedd vissza koronádat, Fez králya.
Kedves barátaim, királyi társak,
Laktassatok torkig termő örömmel.
Ha a magasság kristály kapui
Szélesre tárulnának, s bemehetnék,
Hogy az egek fenségét megcsodáljam,
Nem gyönyörködnék úgy, mint láttotokra.
Most lakomázzunk itt ezen a síkon,
Aztán a török földre indulunk,
Többen a hulló cseppeknél, mikor
Dagadt felhőket tép fel Boreas.
Kevély Orcanes Anatóliában
Az alkirályokkal halálra rémül,
Mert váljék, mint Deukalion vízárja,
Emberré minden kő, lehengereljük.
Olyan pazarlón ontom a török vért,
Hogy szárnyas küldönc jön majd Juppitertől:
Tegyem le kardom, hagyjak fel a harccal;
A Nap nem bírja nézni már a látványt,
A fejét Thetis víz-ölébe rejti,
S a szép Bootis veszi át helyét,
Mert fél világ elveszhet e csatában.
De most, barátaim, kérdezzelek ki:
Hogy telt távollétemben az időtök?
USUMCASAN Négyszáz mérföldet mentek hadaink
Páncéllal vállukon Barbariából,
S ostrommal telt tizenöt hosszu hónap;
Hogy elhagytunk a szultán udvaránál,
Mi leigáztuk Dél-Guallatiát
S a spanyol partokig a többi földet;
Gibraltár szűk szorosa a mienk,
És urainak mond Canaria.
Még nem szedhették össze magukat,
Szünetel egy nap harc és riadó;
Hagyj nekik egy kis nyugalmat, uram.
TAMERLÁN Meg is kapják, Casan, ideje már.
TECHELLES A Nílus folyó mentén eljutottam
Machdéba, ahol János, a hatalmas
Keresztény pap trónol talpig fehérben;
A hármas mitrát tőle elragadtam,
És hűséget fogadott koronámnak.
Tovább nyomultam Cazates felé,
És megharcoltam az amazonokkal,
Kikkel, nők lévén, szövetségre léptem,
Majd Zanzibárba mentem seregemmel,
A nyugat-afrikai partra, láttam
Etióp tengert, tavakat, folyókat,
De sehol egy férfit vagy gyermeket.
Innen Manico felé vettem utam,
Ott békében fölszedtem táborom,
S a Byather partján végül is Cubarba
Jöttem, hol a négerek élnek, azt
Meghódítván, siettem Núbiába,
S Borno királyi székvárost kifosztva,
Elfogtam a királyt, és vasra verve
Jött Damaszkuszba, volt szálláshelyemre.
TAMERLÁN Helyes, Techelles. Mit szól Theridamas?
THERIDAMAS Elhagytam Afrika határait
És tájait, s megjártam Európát,
A Tyros folyó mellett leigáztam
Stokát, Padaliát, Codemiát;
A tengeren át Obliába jöttem,
S Nigra Silvába, hol az ördögök
Táncolnak, s felgyújtottam, ellenükre.
Átkeltem az öblön, melynek neve
A helyiek között Mare Maggiore.
De katonáim percig sem pihennek,
Míg lábad előtt nincsen Anatólia.
TAMERLÁN Ott diadalt ülünk, lakmározunk,
Szakácsok ínyencségeket szereznek,
És tömnek minket ritka falatokkal;
Lachryma Christit és Calabria
Borát isszák szilkéből katonáink,
Folyékony aranyat, amit kivívtunk,
Korállal, igazgyönggyel elkeverve.
No, gyertek, lakomázzunk és mulassunk.
Mind el

MÁSODIK FELVONÁS, ELSŐ SZÍN

Jön Zsigmond, Frigyes és Baldwin, kísérettel

ZSIGMOND Mondjátok csak, budai s cseh urak,
Mi forrósítja fel a fejetek,
És ébreszt hirtelen ily harci kedvet?
FRIGYES Felséged emlékszik minden bizonnyal,
Mily kegyetlenül gyilkolták keresztény
Vérünket e törökök és pogányok
Zula városa és a Duna közt,
Varnán s egész Bulgárián keresztül,
Már szinte Róma faláig hatolva,
Lemészárolták nemrég táborunkat.
Felségeden van most a sor tehát,
Hogy kihasználd idő s erő előnyét,
És bosszút állj a hitetleneken.
Felséged tudja, Tamerlán javára,
Ki rettegést kelt a török szivekben,
Anatólia már nagyrészt kivonta
Hadát, melyet Cutheia és Orminius
Hegység közt állított fel ellenünk,
Most Belgasar, Acantha, Antiochia
S Caesarea felé vonul, hogy Soria
És Jeruzsálem királyát segítse.
Uram, használd ki a javadra ezt,
És rohamozd meg ott a maradékot,
Azzal, hogy tönkrevered ezeket,
Elriaszthatjuk a pogányokat
Keresztényekkel vívott háborútól.
ZSIGMOND Méltóságod nem emlékszik tehát
A szövetségre Orcanes királlyal,
Mit eskü s békecikkely szentesített,
Krisztussal erősítve meg szavunkat?
Árulás volna ez, és durva sértés
A keresztény szó méltósága ellen.
BALDWIN Nem úgy, uram; ilyen hitetlenekkel,
Kiknek nincs igaz vallásuk s hitük,
Nem kötelességünk betartani
A kereszténység szent törvényeit;
Mivel a hit, mit álnokul fogadnak,
Nem olyasmi, amit okvetlenül
Biztonságosnak is tekinthetünk,
A részünkről sem korlátozza eskünk
Jogunkat a fegyverhez s győzelemhez.
ZSIGMOND Ámbár elismerem, hogy esküjük
Biztonságunkat nem sokkal segíti,
A botlások, melyek beszennyezik
Becsületüket és vallásukat,
Nem jogosítanak fel ugyanarra.

Eskünk szilárd, és meg kell tartani,
A vallás és jog védi, sérthetetlen.
FRIGYES Hidd el, felség, csupán előitélet
Ily aggályosan állni azt az esküt,
Eljátszani az alkalmat, mit Isten ad
Keresztények halálát megtorolni,
Lesújtani a hitetlen pogányra,
Mint Saul és Bálám, s kik isteni
Parancsra egykor nem akartak ölni;
Akarja a bosszút a Fennvaló,
És félelmetes karja zord szigorral
Önti haragját a vétkes fejekre,
Ha a kínált győzelmet elszalasztjuk.
ZSIGMOND Fegyverre hát, urak, és indulás,
Adjuk ki a parancsot a seregnek,
Induljon a pogányra, és arassa
Le a győzelmet, melyet Isten ad.
Mind el

MÁSODIK FELVONÁS, MÁSODIK SZÍN

Jön Orcanes, Gazellus, Urbassa, kísérettel

ORCANES Orminius hegyéről most, Gazellus
És Urbassa, szép Anatóliába
Vonulunk, hol a szomszédos királyok
Képviselik hatalmunk és személyünk;
A vad Tamerlánnal kell szembenéznünk,
Ki Larissánál tart erős hadat,
És hadigépek mennyköveivel
Rengeti meg a szíveket s eget.
GAZELLUS Most megyünk, s úgy megrázzuk tagjait,
Ahogy soha még nem szenvedte gőgje,
Száz király lesz csoportokban hadával,
És százezer ember minden csoportban;
Ha sebző mennykövek egy zápora
Áttörne a felhők zsigerein,
És jégesőként hullna is fejünkre,
Hogy azt a gőgös szittyát megsegítse,
Bátorságunk s helytállásunk növekszik,
Túltesz, ha kell, akármily sokaságon,
És képes ellenállni, győzni is.
URBASSA Már látom is, a keresztény király
Hogy örvend ennek a fegyverszünetnek,
Mely nem is volna, ha meg nem riadt
Seregünk ismeretlen erejétől.
Jön egy Futár
FUTÁR Fegyverre, felség, és nemes urak!
A keresztények áruló hada,
Hogy kihasználja csekélyebb erőtök,
Most errefelé tart, hogy kényszerítsen
Harcra bennünket drága életünkért.
ORCANES Áruló keresztények, átkozottak!
Nincs békeszerződés a tarsolyomban,
Nem fogadtuk meg ünnepélyesen,
Ő Krisztusára, és én Mohamedre?
GAZELLUS Pokol és romlás sújtsa fejüket,
Hogy árulással akartak leverni,
És Krisztusukat ily semmibe vették!
ORCANES Keresztényekben így csalódhatunk,
Vagy árulás van az ember szivében,
Kit önnön képére formált az Isten?
Ha van Krisztus, mint mondja a keresztény,
Bár tettei tagadják Krisztusát,
Ha az örök Juppiternek fia,
S övé kinyújtott karjának hatalma,
Ha ad nevére és becsűletére,
Mint a mi szent prófétánk, Mohamed,
Tekintse ez írást áldozatunknak,
S a rút esküszegés tanújelének.
Hasadj meg, fényes fátyla Cynthiának,
És nyiss egy ösvényt tündöklő egedből,
Hogy az, ki odafent sohasem alszik,
Szállása nincs a világon sehol,
Betölti mégis mindenütt a földet
Mély megérzésével szent erejének,
Hatalmával, tiszta tekintetével
Lássa s bosszulja meg az árulást!
Krisztus, mindenhatónak mondanak,
Hogy lássuk, igaz Isten vagy valóban,
Méltó hívő szivek imádatára,
Állj bosszút most ezen a szószegőn,
És tedd, hogy a hátrahagyott sereg,
Mely túl csekély megvédni életünket,
Elég legyen letörni, összezúzni
Hamis keresztények galád hadát.
Fegyverre hát! Menjünk Krisztus nevével.
Ha van Krisztus, miénk a győzelem.
Mind el

MÁSODIK FELVONÁS, HARMADIK SZÍN

Harci riadó, jön Zsigmond sebesülten

ZSIGMOND Szétverve egész keresztény hadunk,
Isten bosszúja csapott rám az égből,
Átkozott esküszegésem miatt.
Bűnök igaz, félelmes büntetője,
Add, hogy a becstelen kín, amit érzek
Méltán megszolgált, halálos sebemben,
Végezze bűnhődésem gyors halállal.
És add, hogy a bűnömbe halt halálból
Foganjon élet, örök kegyelemben!
[Meghal]
Jön Orcanes, Gazellus, Uribassa, másokkal
ORCANES Vérükben fürdenek a keresztények,
Krisztus és Mohamed egyként barátom.
GAZELLUS Itt van a sanda, áruló magyar,
Aljasságáért önvérébe fúl.
Legyen most barbár teste dúvadak
S vadmadarak zsákmánya, és a szél
Eszméletlen fák árnyas lombja közt
Förtelmes bűnét zsongja és süvítse.
A lelkét Tartarus folyója mossa,
S a pokol vészes fája issza fel,
Hogy Zoacum, a keserű gyümölcs,
A pokoltűz legközepébe oltva,
Viruljon, mint legszebb korába’ Flóra,
Ördögfejekhez hasonló bogyókkal.
Ott lángból vert láncokban ördögök
Hurcolják Orcus katlanain át
Kínokról kínra, melynek vége nincs.
Mit szólsz a vereségéhez, Gazellus,
Mit Krisztusa igazságának és
Hatalmának tudunk be, s oly világos,
Mint Cynthia sugara tiszta szemnek.
GAZELLUS Csupán hadi szerencse, jó uram,
Szeszélye gyakran produkál csodát.
ORCANES De szerintem Krisztusnak tisztelet jár,
Ezzel nem sértjük meg Mohamedet,
Kinek nagy része van a győzelemben.
Mert megcsúfolta hitét e hitetlen,
S úgy halt meg, mint ég és föld árulója,
Őrt állunk és vigyázunk, hogy a teste
Legyen prédája rabló madaraknak.
Menj, Uribassa, add ki a parancsot.
URIBASSA Megyek, uram.
Uribassa el
ORCANES Gazellus, most keressük meg a hadnál
Soriai és jeruzsálemi,
Trebizoni és amasiai
Testvérünket, s görög borral teli
Török kupákkal köszöntsük a véget:
Győzelmünket s a gyászos vereséget.
Mind el




MÁSODIK FELVONÁS, NEGYEDIK SZÍN

A függöny el van húzva, Zenocrate díszes ágyán fekszik;
Tamerlán mellette ül; az ágy körül három Orvos
gyógyitalokat kever. Theridamas, Techelles, Usumcasan
és a három fiú.

TAMERLÁN Elfeketült most a legfényesebb nap;
Az ég tüzével telt arany golyóban,
Mely büszke táncot járt ezüst habon,
Nincs láng, ami hevítse sugarát,
És bágyadtan, csúful megszégyenülve,
Komor felhőbe vonja templomát,
Készen, hogy éjt borítson a világra.
Zenocrate, ki fényt adott neki,
Ivór szemgömbjéből tüzet csiholt,
S minden lelket élő hővel telített,
Bosszús egek kaján akaratából,
Melyek nem tűrnek egyenrangu társat,
Most utolsó lélegzetébe ernyed,
Halál ködfátyolától elvakultan.
Égi falak vártáin angyalok
Buzdítnak halhatatlan lelkeket,
Hogy mulattassák szép Zenocratét.
Apollo, Cynthia, s az örök lámpák,
Mik kedvesen néztek a ronda földre,
Nem ragyognak ránk, az égben maradnak,
Hogy mulattassák szép Zenocratét.
Kristályforrások, mik érző szemet
Örök látványukkal derítnek, olvadt
Ezüstként folynak a Paradicsomban,
Hogy mulattassák szép Zenocratét.
A kerubok és szeráfok, akik
A Királyok Királyának zenélnek,
Megszólaltatják minden hangszerük,
Hogy mulattassák szép Zenocratét.
És ebben az édes összhangban Isten,
Aki e muzsikát lelkünkbe tölti,
Kinyújtja a kezét fenségesen,
Hogy mulattassa szép Zenocratét.
Szent révület fölemeli az ég
Palotájába gondolatomat:
Olyan rövid legyen az életem,
Mint drága Zenocratém napjai.
Orvosok, nem segít a tudomány?
ORVOS Uram, felséged megláthatja nyomban,
Ha ezt kibírja, a neheze elmúlt.
TAMERLÁN Mondd, hogy van az én szép Zenocratém?
ZENOCRATE Csak úgy vagyok, uram, mint más királynék:
Mikor ez a romlandó hús beszívta
Rendelt mértékét már a levegőnek,
Mely egészséggel táplálja a testet,
Elfogynak, kényszerű e változás.
TAMERLÁN De semmitől nem változhat szerelmem
Azért, akibe életem helyeztem,
Ki szépséges egészségtől ragyogva
Fényt ad Phoebusnak és a csillagoknak,
A nap és hold őnélküle sötét,
Mint amikor egymással egy vonalba
Került két gömbjük a kígyó fején,
Vagy éppen tekervényeibe süllyedt.
Élj, drágám, és tartsd meg az életem,
Vagy halálod legyen az én halálom.
ZENOCRATE Élj még, uram! Éljen az én királyom!
Inkább omoljon le az a tüzes bolt,
És váltsa égre királyságodat,
Mint föld takarja be felségedet;
Ha sejteném, hogy halálom tiéd is,
Jövendő boldogságom vigasza,
A remény, hogy találkozunk az égben,
Szívettépő keserűségre válna,
Háborgás dúlná fel nyugalmamat.
Hadd haljak meg, hadd haljak meg, szerelmem,
Haljon meg béketűréssel szerelmed.
Fájdalmad áthat másik életemre.
De csókolj meg, mielőtt meghalok,
Úgy haljak meg, hogy csókol az uram;
S mert életem hagy még kevés időt,
Búcsúzzam el szerelmes fiaimtól,
S az uraktól, akik kiérdemelték
Nemes szívükkel végső búcsumat.
Ég áldjon, fiaim! Halálban énrám
Üssetek, apátokra éltetekben.
Egy kis zenét, s múlik a görcs, uram.
Zenészeket hoznak
TAMERLÁN Büszke háborgás, elviselhetetlen
Kín gyötri meg szerelmem árva testét,
És ostorozza Isten ostorát!
A gömb, melyről Cupido ámulattal
És szerelemmel sebzi a világot,
Most búsan sápadt, rémítő halált hord,
Nyilai lelkem közepébe szúrnak.
Szépsége elbűvölte az eget,
Élt volna Trója ostroma előtt,
Heléna, kiért hadra kelt Göröghon,
S ezer hajó gyűlt össze Tenedosnál,
Nem lenne Homérosz Iliászában,
Az ő nevét írná csak mindenütt.
A buja költők, kikre büszke volt
Róma, csak egyszer látták volna őt,
Nem tudnánk Corinnáról, Lesbiáról,
Zenocrate volna csupán a tárgya
Az epigrammáknak s elégiáknak.
A zene szól, Zenocrate meghal
Mi az, meghalt? Húzz kardot hát, Techelles,
És csapj a földre, hogy kettéhasadjon,
S szálljunk a pokol boltjai alá,
A Sorstestvérek haját megragadva,
Hármas pokolárokba dobjuk őket,
Mert elrabolták szép Zenocratémat.
Fegyverre, Theridamas és Casan!
Emelj ostromtornyot, felhőkig érőt,
Üsd át az ég burkát ágyúgolyóval,
Rombold le a nap fénylő palotáját,
A csillagos boltot zúzd darabokra,
Mert elragadta Jupiter szerelmem’,
Hogy egek királynéjává tegye.
Bárhogy tartson karjában most egy isten,
S tápláljon nektárral, ambróziával,
Tekints rám, isteni Zenocrate,
A tomboló, kesergő tébolyultra,
Eltöröm lándzsám, mellyel feltöröm
A Janus templomának ajtaját,
Halált és zsarnok háborút idézve,
Járjon velem véres zászlóm alatt!
És hogyha te megszánod Nagy Tamerlánt,
Jöjj le az égből, s élj megint velem!
THERIDAMAS Légy türelemmel, uram, ő halott!
Nem keltheti életre tombolásod.
Ha segít, hangunktól hasad a lég,
És könnyeink elárasztják a földet,
És fájdalmas szívünkből vér fakad.
De mit sem ér, ő már halott, uram.
TAMERLÁN Ő már halott! Lelkembe döf szavad.
Kedves Theridamas, többet ne mondd.
Ámbár halott, hadd gondoljam, hogy él,
Táplálja lelkem, mely utána hal.
Bárhol van a lelked, légy ott velem,
Ámbrával, mirhával bebalzsamozva,
Nem ólom alatt, szép arany lepelben,
El sem temetnek, míg meg nem halok.
Akkor dús sírban, mint Mausolusé,
Együtt nyugszunk, és sírfeliratunk
Sok nyelven kőbe vésve hirdeti,
Hogy országokat hódított a kardom.
Ez átkozott várost eméssze tűz,
Mert szerelmemtől ez fosztott meg engem;
Égő házak lesznek gyászlobogói,
A helyükön felállitom a szobrát,
És körüljárom gyászoló hadammal,
Fájó szívvel Zenocratét siratva.
A függönyt behúzzák
HARMADIK FELVONÁS, ELSŐ SZÍN

Jönnek Trebizon és Soria királyai, egyik kardot hoz, a másik
jogart; utánuk Anatólia és Jeruzsálem császári koronával.
Követi őket Callapin, utána Almeda és más urak. Orcanes és
Jeruzsálem megkoronázza, a többiek kezébe adják a jogart.

ORCANES Callapinus Cyricelibes, s más néven Cybelius, a néhai nagy hatalmú Bajazid császár fia és örököse, Isten, és barátja, Mohamed segítségével Anatólia, Jeruzsálem, Trebizon, Soria, Amasia, Trákia, Illyria, Carmonia és százharminc, egykor hatalmas apjának adózó királyság császára. Éljen sokáig Callapinus, Törökország császára!
CALLAPIN Anatólia érdemes ura,
Királyi buzgalmatokat szeretném
A föld minden javával viszonozni,
És volna császárságom oly szilárd,
Oly erős, mint amikor Bajazid,
Királyi uram s apám ült a trónján,
Kinek rossz sorsa így feldarabolta,
Meglátnátok, hogy ez a szittya tolvaj,
Perzsia gőgös, bitorló királya,
Oly tisztelettel adózna, s viselné
Az apánkat ért szégyen bosszuját,
Hogy kitörölné végre a nevünket
A gyalázat könyvéből a világ.
Hiszem, hogy a dolgunkban átkozott
Ellenségünkkel számolt gondotok,
Mivel a nagy Bajazid, annyi fényes
Erényéért tisztelt császár fia
Életet önt igaz török szivekbe,
Bús emlékére apja szégyenének,
Nem kell többé kétkednünk, hogy a büszke
Fortuna, ki sokáig a hatalmas
Tamerlán hódító kardját követte,
Feladja most csélcsap természetét,
Becsületünket emeli magasra
Fergeteges, szerencsés viadalban.
Tudom, az ég azért mentett ki engem
A lelkemet emésztő gyötrelemből,
Ez emberséges börtönőröm által,
Hogy Jupiter, eltelve szánalommal,
Árassza sűrű záporként fejünkre,
Az átkos Tamerlán gőgjét letörve.
ORCANES Fegyverben áll százezer emberem,
A szószegő kereszténnyel csatázva,
Kis részük is megállt egy nagy had ellen,
Teljes számban elég lesz, gondolom,
A Nílust vagy Eufráteszt kiinni,
És megnyerni erővel a világot.
JERUZSÁLEM Ennyim van Jeruzsálemből, Gázából,
Judea és Scallon területéről,
Bontott zászlóval Sinai hegyén
Olyanok, mint a színes fellegek,
Melyek másnapra szép időt igérnek.
TREBIZON Ennyit hozok magam is Trebizonból,
Chióból, Famastróból, Amasiából,
A Mare Majorral szomszédosak mind,
Rio, Sancina és az Eufrátesz
Végét érintő határvárosok;
Felszítja harci kedvüket a tűz,
Melyet a szittya vet városaikra,
S fogadják, hogy elégetik a szívét.
SORIA Én Soriából hozok hetvenezret,
Aleppo, Soldino, Tripoli népét,
És másokat Damaszkusz városából,
Megyek, hogy csatlakozzanak hadunkhoz
Tamerlán ellen a szomszéd királyok,
S vessük rabként felséges lábaidhoz.
ORCANES Szilaj erővel induló csatánk,
Amint ez nálunk régi hagyomány,
A félhold alakját veszi magára,
Mely csúcsával a szennyes légbe szórja
A gőgös szittya mérgezett agyát.
CALLAPIN Nemes urak, e barátomnak itt,
Aki fogságomból kiszabadított,
Úgy gondolom, illő beváltanom
Ígéretem, és megtennem királynak,
Tudom, hogy legalábbis nemesember.
ALMEDA Nem nagy dolog, uram, királynak lenni;
Tamerlán is úgy nőtt ki semmiből.
JERUZSÁLEM Felséged szabja meg az idejét,
Hogy bármilyen ígéretét beváltsa.
Egy királyságot adnod semmiség.
CALLAPIN Almeda, megkapod, amit igértem.
ALMEDA Köszönöm, felség.
Mind el

HARMADIK FELVONÁS, MÁSODIK SZÍN

Jön Tamerlán Usumcasannal és a három fiával,
négy ember Zenocrate ravatalát hozza, a dobok
gyászindulót döngetnek, ég a város

TAMERLÁN Égnek az átkos város tornyai,
Lángjaik a levegőégbe csapnak,
S tüzes párák sűrű gomolyai
Izzó meteorokként pusztulást
S halált hirdetnek ott a lakosoknak!
Egy csillag ég lánggal pályám felett,
Kitart mindaddig, míg az ég leolvad,
Felszívja a világ mocskát, s halállal,
Éhínséggel fenyegeti e földet!
Sárkányok röpte, bősz mennykőcsapások
Oly feketére festik ezt a síkot,
Mint a sziget, hol Fúriák lakoznak,
A Léthe, Styx és Phlegethon közében,
Mert drága, szép Zenocratém halott.
CALYPHAS Az emlékére emelt oszlopon
Arab, héber s görög szöveg tudatja:
Nagy Tamerlán perzselte föl e várost,
És tilos újra felépíteni.
AMYRAS Itt lesz kitűzve majd gyászlobogója,
Perzsia és Egyiptom címerével,
Azt jelzi: hercegnő volt életében,
S egész Kelet urának felesége.
CELEBINUS Itt ez a tábla híven felsorolja
Erényeit, nemes vonásait.
TAMERLÁN Zenocrate arcképe ez, mutatja
Szépségét, melyet a világ csodált;
Zenocrate édes képmása ez,
Lehozza az isteneket az égből,
Csillagai a déli féltekének,
Melyeknek arcát még nem látta senki,
Ha nem kelt át a föld derékövén,
Zarándokként átjönnek féltekénkre,
Csak azért, hogy lássák Zenocratét. –
Nem ékited immár Larissa síkját,
De itt leszel a két karomba zárva;
Minden város, minden vár ostrománál
Téged tűzlek sátram csúcsára dísznek;
Mikor csatát vívok majd egy sereggel,
Ez a jel oly hatással lesz a hadra,
Mintha Bellona istennő aratna
Mezítlen karddal, s szórna kénköves
Tűzgolyókat az ellenség fejére.
Urak, ragadjatok most újra lándzsát.
Ne búslakodj tovább, kedves Casan.
Nincs gyász, fiúk, hadd gyászoljon e város,
Mely porrá ég, mert anyátok halott.
CALYPHAS Ontsak akár tengernyi könnyet érte,
Nem könnyit a fájdalmon, melyet érzek.
AMYRAS Mint e várost a tűz, a szívemet
Úgy emészti a bánat jó anyámért.
CELEBINUS Anyám halálától dermedt a lelkem,
És elfojtja a szót bennem a bánat.
TAMERLÁN Elég legyen, fiúk, hallgassatok rám,
Kis hadviselést kell tanulnotok.
Tudnotok kell csupasz földön aludni,
Páncélban átgázolni a mocsáron,
Eltűrni forróságot és fagyot,
Minden más kínt, éhséget, szomjuságot.
És várfalat megmászni, ostromolni
Erődöt és aláaknázni várost,
Egy egész várost felrobbantani.
Hogy’ rendezzük el leghatékonyabban
Az embereinket a csatatéren;
Jól megfelel az ötszögű alakzat,
Mert ellapulhatnak a szögei,
Ha az erőd könnyen támadható,
És hegyesek lesznek dühödt rohamban.
Az árok legyen mély, két oldala
Szűk s meredek, a fal öles, magas,
Védőmű és sánc tágas és erős,
Platókkal és vastag gyámoszlopokkal,
És férőhellyel hatezer embernek.
Kellenek rejtett árkok, ellenaknák,
Titkos kijáratok a védelemhez.
Magas palánkok és fedett utak
A védőműnek ágyúk ellenében,
Mellvéd, takarni a lövészeket,
Nehéz tüzérségnek kazamaták,
Elég lőszer, hogy minden szegletéből
Tisztogathasson az erőd előtt,
Ledöntse minden ágyúját, s megölje
Az ellenséget, óvja a falat.
Amikor már mindezzel élni tudtok,
Könnyű példákkal megtanítalak
Meghágni a vizet, hogy járjatok
Száraz lábbal tavakban, patakokban,
Mély folyókban és kisebb tengerekben,
Dühös habokban legyen váratok,
Iszonyú szikla boltozata védje,
Vad természettől legyen győzhetetlen.
Így lesztek majd igazi katonák,
És Nagy Tamerlán méltó fiai.
CALYPHAS De jó uram, mindez nagyon veszélyes,
Megölhet minket, amíg megtanuljuk.
TAMERLÁN Hitvány, te a Tamerlán fia vagy,
És félsz meghalni, vagy hogy tengerészkard
Vágjon húsodba tátongó sebet?
Láttál zúgó golyót lándzsákra csapni,
Elkeveredni repeszt és lovat,
Széttépett tagjait égig vetődni,
Nagy, játszi porszemekként úszni fent,
És félni tudsz, te gyáva, a haláltól?
Láttad, átszúrják az ellen páncélját
Lovasaim, lemetszik a kezét,
Vérével festik be lándzsájukat,
És a sátramban éjjeli tivornyán
Borral töltik meg az ereiket,
Mely aztán bíbor vérré változik,
És sebtől félve kerülnéd a harcot?
Nézd apádat: levert királyokat,
S foglyával körüljárta a világot,
Sértetlenül, sebektől mentesen,
Csepp vért sem vesztett annyi háborúban,
És tanulságul most megvágja húsát.
Megvágja karját
Egy seb csak semmi, bármily mély legyen;
Dús harci köntös istene a vér.
Most katonának látszom, és e seb
Olyan szépséges és dicső nekem,
Akárha arannyal bevont, zafírral,
Rubinttal és gyémánttal, India
Legpazarabb gyöngyével díszitett szék
Pompázna itt egy baldachin alatt,
S én rajta ülnék a nehéz plástban,
Mely Afrika urának éke volt,
Kit megkötözve Damaszkuszba hoztam.
Kotorjatok csak ujjal a sebembe,
És a véremmel mossatok kezet,
Míg én ültömben mosolyogva nézem.
No, fiúk, mit gondoltok most a sebről?
CALYPHAS Nem is tudom. Nekem szomoru látvány.
CELEBINUS Csekélység. Ejts rajtam sebet, apám.
AMYRAS És rajtam is, uram.
TAMERLÁN Add csak a fegyvered, fiú.
CELEBINUS Vedd hát, és vágj meg jól, mint önmagad.
TAMERLÁN Elég, hogy mered állni a sebet.
Egy csepp vért sem kell vesztened, fiam,
Míg török haddal nem találkozunk;
De csörtess akkor a legsűrüjébe,
Nem félve vérző sebtől és haláltól;
Larissza falainak lángolása,
Csatára serkentő szavam, e seb
Buzdítsa vitézségre lelketek,
Mint nagy Tamerlán fiaihoz illik.
Ucumcasan, azonnal indulunk
Techelles és Theridamas felé,
Hogy felégessük az undok török
Városait és gőgös tornyait,
S üldözzük a nyúlszívü szökevényt,
Az átkos árulóval, Almedával,
Míg tűz és kard nem állja el az útjuk.
USUMCASAN Kardommal szúrom át a beleit,
Mert megcsalta kegyes uralkodómat,
Az átkozott, gaz áruló, Almeda.
TAMERLÁN Lássuk, mer az a gyáva Callapin
A hatalmunk ellen fegyvert emelni,
Hogy taposhassunk megláncolt nyakára,
S apja rabságát megháromszorozzuk.
Mind el

HARMADIK FELVONÁS, HARMADIK SZÍN

Jön Techelles, Theridamas és kíséretük

THERIDAMAS Tamerlántól észak felé nyomultunk,
Egészen a soriai határig;
Ez itt Balsera, a legfőbb erőd,
Az ország minden kincsét benne őrzik.
TECHELLES A könnyü tüzérségünk kell ide,
Belső árokhoz kisebb fajta ágyúk;
Töltse meg az ütött rés omladéka,
Hogy hatoljunk be rajta az aranyhoz.
Nos, katonák, van hozzá kedvetek?
KATONÁK Az ám, uram, hozzá is kezdhetünk.
THERIDAMAS Még várjunk; verd a dobot tárgyalásra.
Tán átadják békésen az erődöt,
Mert két király, a Tamerlán barátja,
Áll a falak előtt erős sereggel.
Dobpergés. Jön (fent) a Kapitány, feleségével és fiával
KAPITÁNY Mit kívántok tőlünk, urak?
THERIDAMAS Hogy add át az erődöt, kapitány.
KAPITÁNY Halljunk oda! Azt gondolod, meguntam?
TECHELLES Az életed untad meg, kapitány,
Ha Tamerlán barátjának nemet mondsz.
THERIDAMAS Ezek az algíri árkászok itt
Az ágyud elé földhányást emelnek,
Erődödnél nagyobb állványokat,
S palánkok és fedett utak felett
Ágyúgolyók repülnek az erőd
Sáncaira, amíg meglesz a rés,
És omladéka betömi az árkot;
Ha ott bementünk, már maga az ég sem
Menthet meg téged, asszonyod, családod.
TECHELLES E mórok átvágják a facsatornát,
Mely friss vizet visz az embereidnek,
S lent húzódik a várfalak alatt;
Nem jut be egy falatnyi élelem,
És ki se jut, csak aki halni megy;
Így hát add át békésen, kapitány.
KAPITÁNY Tamerlán jó barátai, lehettek
Akár a Mohamed testvérei,
Semmit sem adok át; ágyúzzatok,
Ássatok árkot és aknázzatok,
Vágjátok el az élelmet, vizet,
Én elszántam magam; így hát, agyő. [El]
THERIDAMAS Fel, árkászok! Leszúrok egy karót,
Ott ássatok kellő mélységü árkot;
Hányjátok a várfal felé a földet,

Addig, amíg megvédhet titeket.
És nem tesz kárt golyójuk senkiben.
ÁRKÁSZOK Úgy lesz, uram.
Árkászok el
TECHELLES Száz jó lovas cserkéssze be a síkot,
Lesse ki, mily segítség jön a várnak.
Theridamas, mi a harcosainkat
Elsáncoljuk, s megmérjük, az erődig
Mennyi a távolság, s milyen magas,
Hogy biztosan tudjuk, tüzéreinknek
Telitalálatuk lesz a falakban.
THERIDAMAS Tekintsd meg hát, hogyan viszik az ágyút
A harcárok mentén a fészekig,
Hol hat láb széles jó sánckosarak
Védik a tüzért muskétagolyótól;
Köztük villámlik és dörög az ágyú,
S ahogy a rés leomlik, füst, por és tűz,
Ropogás, harci lárma és sebek
Sötétitik el a kristály eget.
TECHELLES Trombita és dob, gyorsan riadót!
Csak bátran, katonák, a vár tiétek!
Mind el

HARMADIK FELVONÁS, NEGYEDIK SZÍN

Jön Balsera Kapitánya, feleségével, Olympiával, és fiával

OLYMPIA Jöjj, jó uram, menjünk sietve innen,
Egy üregen kijutunk a szabadba.
Nem mentheti meg semmi ezt a várat.
KAPITÁNY Az oldalamba fúródott golyótól
Nagyon nehéz a szívem; alig élek.
Átszúrva a májam, az ereim,
Melyek táplálják minden részemet,
Összevagdosva, és zsigereim
A roncsokból folyó vérben fürödnek.
Ég veled, drágám! Fiam! Meghalok [Meghal]
OLYMPIA Halál, hová lettél, hogy ketten élünk?
Jöjj vissza, jó Halál, és sújts le ránk!
Egy percben érjünk véget, egy koporsó
Vegye be testünk! Mért nem jössz, Halál?
Legyen számodra ez a hírnökünk.
Terjeszd ki gyászos szárnyad, rút Halál,
S vidd kettőnk lelkét oda, ahol ő van.
Édes fiam, kész vagy meghalni, mondd?
E barbár és kegyetlen szívü szittyák,
S mórok, kikben sosem volt irgalom,
Ízekre vagdosnak, kerékbe törnek,
Vagy ennél is szörnyűbb kínzásra vetnek;
Halj meg hát szerető anyád kezétől,
Ki gyöngéden átvágja torkodat,
Megszabadít az élettől s a kíntól.
FIÚ Anyám, végezz velem, vagy én teszem meg;
Élhetek-e, ha holtan látom őt?
A késedet, anyám, vagy üsd belém;
Barbár szittyák ne gyötörhessenek.
Édesanyám, szúrj, hadd megyek apámhoz.
Anyja leszúrja
OLYMPIA Szent Mohamed, ha bűnnek számit ez,
Vívd ki Isten bocsánatát az égben,
S tisztítsd meg lelkem, míg hozzád kerül.
Jön Theridamas és Techelles, egész kíséretükkel
THERIDAMAS Megállj, jóasszony! Mit teszel?
OLYMPIA Megölöm magam, mint fiamat is;
Elégettem testét apjával együtt,
Ne szabdalhassák össze durva szittyák.
TECHELLES Szép tett, méltó katona hitveséhez;
Jöjj hát velünk Nagy Tamerlán elé,
Ha ő meghallja elszánt tettedet,
Meg is tesz alkirálynak, vagy királynak.
OLYMPIA Drágább volt énnekem megölt uram
Akármilyen császárnál vagy királynál,
S véget vetek érette életemnek.
THERIDAMAS Asszonyom, jöjj Tamerlánhoz velünk,
S látsz valakit, nagyobbat Mohamednél,
Kinek tekintetében több a fenség,
Mint Jupiter hatalmas templomának
Egész boltjától, ama tűzgolyótól
A fénylakig, ahol Cynthia trónol,
Mint bájos Thetis, kristályos palástban;
Lába alatt van Fortuna, s a harc
Nagy istenét szolgájává teszi;
A Halál s a Három Nővér csupasz
Karddal szolgálják, rőt libériában;
Előtte, oroszlánon ülve, vérrel
Teli sisakot visz Rhamnusia,
S hullák agyával szórja be az útját;
Mellette ronda Fúriák rohannak,
S szavára sebet ütnek a világon.
Feje fölött friss szelektől övezve,
Toll fedte mellével sasszárnyakon
Száll a hírnév, hirdetve harsonáján,
Hogy mindkét végpontján az egyenesnek,
Amely átfogja az ég peremét,
A hatalmas Tamerlán neve áll;
A szemed, szép hölgy, őreá tekinthet.
Jöjj!
OLYMPIA Szánd meg egy asszony fájó könnyeit,
Ki térden állva kéri, hogy maradjon,
S vesse az égő tűzbe önmagát,
Melyet fia és férje teste táplál.
TECHELLES Inkább emésszen minket el a tűz,
Mintsem ilyen szépséges arc elégjen,
Mellyel a Természet jobbat teremtett,
Mint mikor az örök káoszból egykor
Kiformálta az ég lámpásait.
THERIDAMAS Asszonyom, én úgy megszerettelek,
Hogy velünk kell jönnöd, nincs semmi mentség.
OLYMPIA Vigyetek, mindegy, ahová akartok,
Hadd legyen e balvégzetű napomnak
Vége ez átkos élet vége is.
TECHELLES Nem, asszonyom, örömöd kezdete.
Jöjj hát önként velünk.
THERIDAMAS [katonáihoz] Fiúk, keressük most meg a vezért,
Ki Anatóliában van jelenleg,
Készen, hogy a török seregre rontson.
Az itt zsákmányolt aranyat, ezüstöt
És gyöngyöt egyformán osszátok el;
E hölgynek kétszer annyit juttatunk
A hadipénztárunk ládáiból.
Mind el

HARMADIK FELVONÁS, ÖTÖDIK SZÍN

Jön Callapin, Orcanes, Jeruzsálem, Trebizon, Soria
és Almeda a kíséretükkel, valmint egy Hírnök

HÍRNÖK Híres császár, hatalmas Callapin,
Isten nagy helytartója a világon,
Itt Aleppóban szállt meg óriási
Haddal Tamerlán, Perzsia királya.
Többen vannak, mint remegő levél
Ida erdőiben, ahol kutyáid
Csaholva űzik a szarvasbikát.
Ostromba fogja Anatóliát,
Várost éget, és földjét összerontja.
CALLAPIN Királyi seregem is épp olyan nagy,
A fríg határoktól a tengerig,
Mely Ciprust mossa hullámaival,
Betölt hegyet és völgyet és lapályt.
Török urak, legyetek férfiak,
Kifent kardokkal vágjátok Tamerlánt,
A fiait és kapitányait.
Szent Mohamedre, ne éljen meg egy se.
A mezőt, hol megvívjuk a csatát,
Örökre perzsák sírjának nevezzék,
Fényes győzelmünk emlékezetére.
ORCANES Aki magát Jupiter ostorának,
Világ urának, istenének mondja,
Végezze be háborús terveit
És hosszú útját a pokol tavához,
Hol tudják már az ördög-légiók,
Hogy meghal itt ma felséged kezétől,
Olthatatlan parázst lóbálva nyújtják
Iszonyú mancsukat, rávicsorítnak,
S lelke előtt elállják a kaput.
CALLAPIN Nos, hány emberetek van, alkirályok,
És mennyire becsűlitek hadunkat?
JERUZSÁLEM Palesztinából és Jeruzsálemből
Zsidó harcos háromszor húszezer jött,
Felség, mióta utoljára láttad.
ORCANES Az arab sivatagból és az ország
Határából, melynek fővárosát
Szép Szemirámisz újjáépitette,
Még negyvenezer gyalog és lovas jött,
Mióta felségednek számot adtunk.
TREBIZON Honosult török és keménykötésű
Bithyniai még ötvenezer jött
Hozzám Kisázsiából, Trebizonból,
Nem ismernek meghátrálást a harcban,
Nem térnek meg soha, csak győzelemmel.
Utolsó számbavétel óta ennyi.
SORIA Hallából, Soriából s felségeddel
Szomszédos városokból tízezer
Lovas, harmincezer gyalog került,
Mióta utoljára számot adtunk;
Királyi sereged hatszázezer
Vitéz harcosra becsülhetjük így.
CALLAPIN A halálodra jöjj tehát, Tamerlán!
Nos, alkirályok, most ki a mezőre,
Perzsák sírjára, s hullahegyeket
Áldozzunk ott a harcban Mohamednek,
Ki az eget megnyitja Jupiterrel,
Hogy lássa ellenségünk pusztulását.
Jön Tamerlán három fiával, és Usumcasan
TAMERLÁN Nézd, Casan! Mintha ott néhány király
Találós kérdésekkel szórakozna.

USUMCASAN Uram, láttadra kifakult a képük.
Mintha halálukat várnák szegények.
TAMERLÁN Így is van, Casan, hiszen itt vagyok.
De megkímélem szolgáimnak őket.
Török királyocskák, eljöttem, íme,
Mint Hector a görögök táborába,
Hogy a görögség díszén túltegyen,
S kiálljon harci mezben vad Achilles
Elé, ki versenytársa hírnevében.
Hasonlóképpen tisztellek meg én is;
Az ám, de hogyha, mint Hector Achillest,
A legjobbat, ki kardot forgatott,
Harcra hívnék bárkit közűletek,
Látom, ijedten utasítna vissza,
S futna kesztyűmtől, mint a skorpiótól.
ORCANES Egy had erejétől vagy most ijesztő.
Túlsúlyod tudatában küzdenél.
De, juhász sarja, te hitvány Tamerlán,
A kardom szúrja át majd torkodat.
TAMERLÁN Mikor ez a juhász-sarj született,
Az ég is barátságos arcot öltött,
Csillagok, melyek átellenben állnak
Világ végéig, akkor egybegyűltek,
S nem szerzett olyan hírnevet soha
Hódító, mint a hatalmas Tamerlán.
Úgy megkínoz téged s e Callapint,
Ki gaz szökevényként megvesztegette
Ezt a bitang szolgát, török ebet,
S megcsalta érte az uralkodóját,
Hogy átkozzátok születésemet.
CALLAPIN Ne kárálj, szittya, most megbosszulom,
Amit apámmal tettél, és velem.
JERUZSÁLEM Meg kell ezt jól láncolni, Mohamedre,
Mikor keresztényekkel a görög
Szigetek közt hajózik, hogy raboljon,
És régi mesterségére szorítni.
Serény tolvaj lehet e pór bizonnyal.

CALLAPIN Ha csata után újra összejöttünk,
Kigondolunk számára kínokat,
Melyek meggyötrik testét és a lelkét.
TAMERLÁN Te Callapin, kölöncöt kötök a nyakadra, hogy azzal szökj el újra.
Nem lesz nehéz, hogy majd megfogjalak.
De, alkirály, te zablát kapsz a szádba,
És hámba fogva, húzod a kocsim;
Ha megállsz, drótostor hajszol tovább.
Megtanítlak lótakarmányon élni,
Istállóban csupasz deszkán feküdni.
ORCANES De térdelj le előttünk most, Tamerlán,
És alázattal kérj, hogy élni hagyjunk.
TREBIZON A had közkatonái visznek el
A fővezér sátrába megkötözve.
SORIA Mindenki rút halálodat kivánta,
Vagy azt, hogy örökös kínokra vessünk.
TAMERLÁN Jól van, urak, ti csak szájaljatok, rövidesen alkalmam lesz meg­táncoltatni titeket.
CELEBINUS Látod, apám, Almeda, a foglár, hogy néz rád?
TAMERLÁN Te aljas áruló, gaz szökevény,
Kívánnád még, hogy nyelne el a föld.
Nem látod a halált tekintetemben?
Vesd le magad egy szikla tetejéről,
Vegy tépd ki a beleid és a szíved,
Hogy csillapíts dühöm; kínpadra vonlak,
Tüzes fogóval és olvadt ólommal
Égetem húsodat, míg a kerék
Összetöri, szétzúzza tagjaid;
Amíg csak élsz, nincs semmi a világon,
Ami megmenthet Tamerlán dühétől.
CALLAPIN Ha nincs is az ínyedre, ő király lesz.
Almeda, jöjj, vedd ezt a koronát.
Én királlyá teszlek Ariadanban,
A Vörös Tenger partján, Mekka közelében.
ORCANES No, vedd már el!
ALMEDA Jó uram, engedd, hogy elvegyem.
CALLAPIN Engedélyt kérsz tőle? Nesze, vedd el!

TAMERLÁN Ej, fickó, vedd a koronádat, és tegyél ki magadért. Így, na!
Most király vagy, fegyvert kell ölteni.
ORCANES Az ám, és elhozni a fejedet a pajzsán.
TAMERLÁN Nem úgy; kulcscsomót kössön a lobogójára,
Hogy jusson az eszébe, börtönőr volt;
amikor elfogom, kiloccsantsam vele az agyát, téged pedig
bezárjalak az istállóba, hogy a kocsim előtt izzadj.
TREBIZON Gyerünk, ki a csatatérre, hadd hulljon a férgese.
TAMERLÁN Fickó, készíts elő ostort, és hozd a kocsit
a sátramhoz; mihelyt vége a csatának, diadalmenetben
akarok áthajtani a mezőn.
Jön Theridamas, Techelles és a kíséretük
Mi van, királykák? Lám, itt holmi senkik
Égnek meresztik a hajatokat,
És lábukhoz söprik a koronátok.
Isten hozott, Theridamas, Techelles.
Látjátok ezt, és vele a királyt?
THERIDAMAS Igen, uram; Callapin őre volt.
TAMERLÁN No, most látjátok, király. Tartsd szemmel harcban, Theridamas,
Nehogy eldugja majd a koronáját,
Ahogyan az a bolond perzsa tette.
SORIA Nem tudhatod, uram.
Most, híveim, kedves barátaim,
Küzdjetek, mint mindig, győzelmesen;
E boldog nap diadala tiétek.
Szép győzelmet készít zord csillagom,
Két had közt lengedezve, rám világít,
És babérkoszorút fon homlokunkra.
TECHELLES Azon derűlök: nyert csata után
Hogy’ izzadoznak majd a mieink,
Gyöngyöt, kincset cipelve hátukon.
TAMERLÁN Mind fejedelmek lesztek, egy csapásra.
Küzdj, török, vagy hirdesd győzelmemet.
ORCANES Megküzdünk veled, póri Tamerlán.
Mind el


NEGYEDIK FELVONÁS, ELSŐ SZÍN

Harci zaj. Amyras és Celebinus kijön a sátorból,
ahol Calyphas alszik

AMYRAS Dicsőségben ragyognak most a büszke
Törökök koronái, csupa Nap,
Melytől megszeppen a fenséges ég is.
Mi kövessük apánk kardját, öcsém,
Mely gyorsabban suhan a gondolatnál,
S győzelmes szárnya hadakat levág.
CELEBINUS Hívd ki a sátorból a tunya testvért,
Mert ha apám nem látja a csatában,
A melle kemencéjében kigyúlt
Harag halálos lángot vet szivére.
AMYRAS [bekiált a sátorba ] Hé, testvér! Ejnye, olyan mélyen alszol,
Nem ver föl, hogy ellenséges dobok
És ágyúdörgések zúgják füledbe
Romlásunkat és apánk vereségét?
CALYPHAS [kijön a sátorból] Ej, bolond szó! Nem kellek én apámnak,
Igazából ti sem, de gyerekésszel
Gondolkoztok, nem felnőtt férfimódra.
Ha a tábor fele is itt aludna,
Apám levágná egymaga az ellent.
Megsértitek a gondolattal is,
Hogy segítségünk a hasznára lenne.
AMYRAS Távol maradnál hát az ütközettől,
Tudván, hogy gyűlöli a gyávaságod,
És gyakran intett, légy a csatatéren,
Mikor maga a legsűrűbb tömegben
Vágja az ellent, és forgasd a kardot?
CALYPHAS Tudom, uram, hogyan kell ölni embert,
De nem enged a lelkiismeret,
És nem lelek örömöt gyilkolásban,
Nem vér kell, a bor oltja szomjamat.
CELEBINUS Cudar pulya! Menj, menj, gyalázatodra!
Te, férfiak és házad szégyene!
CALYPHAS Menj, nyakigláb, küzdj mindkettőnk helyett,
Kezes testvéremet is vidd magaddal,
Ha második Mars kíván lenni ő is,
Oly örömmel hallom majd, hogy ti ketten
Rakás babért arattatok a harcban,
Míg ott hagytátok nyalka vázatok,
Akárha ott feküdnék köztetek.
AMYRAS Szóval nem mész?
CALYPHAS Ahogy mondod.
AMYRAS A Zona Mundi roppant hegyei
A távoli Tatárország szivében
Ha gyönggyé változnának, hogy maradjak,
Én nem viselném el apám haragját,
Ki, miután a győzelmet kivívta,
Azt látja, fiainak semmi részük
A dicsőségben, melyet szánt nekik.
CALYPHAS Legyen tiétek, nem buzgólkodom;
A józan eszem menti gyávaságom.
Menjek csatába, ha nem hajt a szükség?
Riadó, Amyras és Celebinus kirohan
Röpdösnek körülöttük a golyók;
Ha megyek, és megölök ezer embert,
Hamarosan egy lövés lesz jutalmam,
Gyorsabban, mint annak, ki nincs a harcban;
Ha megyek, s nem teszek se jót, se rosszat,
Engem elér a rossz, s minden javam,
Az apám koronája sem segít.
Kártyázom. Perdicas!
PERDICAS Itt vagyok, uram.
CALYPHAS Gyere, kártyázzunk, hogy teljen az idő.
PERDICAS Helyes, uram; de miben játszunk?
CALYPHAS Ki csókolja meg elsőnek a legszebb török ágyast,
miután apám legyőzte őket.
PERDICAS Benne vagyok.
Kártyáznak
CALYPHAS Gyávának mondanak, de oly kevéssé félek a kürtölésüktől,
kardjaiktól, ágyúiktól, mint egy meztelen nőtől arany fátyolban inkább
tartanék attól, leveszi-e, és ágyba jön-e velem.
PERDICAS Ilyen félelem sohasem tartana vissza, uram.

CALYPHAS Bárcsak apám egy ilyen csata élvonalába állítana egyszer,
hogy megmutassam a bátorságomat.
Riadó
Micsoda zenebona! Azt hiszem, máris nagy bajban lehetnek.
Tamerlán, Theridamas, Techelles, Usumcasan, Amyras, Celebinus
bevezetik a török királyokat
TAMERLÁN Dölyfötöket a fiaim letörték,
Kardjukba veszett dicsőségetek.
[Fiaihoz] Hozzátok őket; hát nem olyan élet
A háború, mely istenekre vall,
A lelketeket nem sarkallja-e
A fegyveres, lovas vitézkedésre?
AMYRAS Küldjük el e királyokat, uram,
Hadd gyűjtsenek több embert ellenünk,
Hogy elmondhassák: nem szerencse ez,
De páratlan erő s nagylelküség?
TAMERLÁN Nem, Amyras, ne kísértsd a szerencsét,
Vitézséged friss zsákmánnyal etesd,
Ne megromlott ellenséggel lakasd jól.
De hol az a pulya, nem is fiam,
Csak nevem és felségem árulója?
Bemegy a sátorba és kihozza
Tunyaság és hitványság példaképe,
Gyalázat és csúfság a nevemen!
Mikor a szívem lángot vet szememtől,
Mert megsebezte és öli a szégyen,
Mi gátolhat, hogy kezem végrehajtsa
A hadi törvényt átkos lelkeden?
THERIDAMAS [letérdel] Kérem felséged, bocsáss meg neki.
TECHELLES és USUMCAN [térden] Mind kérjük felséged bocsánatát.
TAMERLÁN Álljatok fel, méltatlan katonák!
Tudjátok, háborúban mi a törvény?
AMYRAS [Celebinusszal letérdel]
Jó uram, bocsáss meg neki ez egyszer,
Erővel is kivisszük majd a harcba.
TAMERLÁN Talpra, fiúk, megtanítlak csatázni,
S hogy gondos háborúzás mit kiván.
Szamarkand, hol megláttam a világot,
S megéreztem e harcos test tüzét,
Pirulj megrokkant becsületeden,
A szégyenen, mit a Jaertis folyó,
Mely átölel mélységes szeretettel,
Le nem moshat bemocskolt homlokodról!
Vedd vissza nyamvadt lelkét, Juppiter,
Nem jutott semmi e tunyának abból,
Ami Tamerlán húsa és valója,
Akiben önnön lényed anyagából
Formázott, testet öltött szellem munkál,
Mely büszkévé tesz és nagyratörővé,
Hogy sereget állítsak trónod ellen,
Kezet vessek az ég szféráira;
Mert ez a föld s az egész levegőég
Tamerlán országának túl kevés.
Leszúrja Calyphast
Nagy barátodra, Mohamedre mondom:
Ily lelket küldve ivadékomul,
Szennygalacsinokból, az elemek
Habjából s borkövéből összeróva,
Kiben nem volt bátorság, ész, erő,
Csak kótyagosság, átkos renyheség,
Ezzel nagyobb ellenséget szereztél
Annál, ki hegyeket vágott fejedhez,
Fölverve Atlasz óriás medvéit,
Mitől remegve rejtőztél a légbe,
Felhőbe öltözve, hogy lássanak.
És most, otromba ázsiai tuskók,
Kik nem látjátok Tamerlán hatalmát,
Habár úgy fénylik, mint a ragyogó nap,
Érezzétek hát Tamerlán hatalmát,
És tapasztaljátok nagysága láttán
A különbséget közte s köztetek.
ORCANES Mutatja a különbséget közöttünk
Barbárra valló, rút zsarnoki tetted.
JERUZSÁLEM Győzelmeid mindegyre véresebbek,
Egy nap az ég, melyet rémtetteid
Megtöltöttek vér- s tűzmeteorokkal,
Vérrel s tűzzel árasztja el fejed,
Izzó cseppekkel égeti agyad,
És a vérünkkel megbosszulja vérünk.
TAMERLÁN Ti gazok, e zsarnoki tetteket
(Ha zsarnokság s rémtett a hadijog)
Felsőbb parancsra cselekszem, azért,
Hogy lesújtsak az ég utálta gőgre;
Nem lettem a világnak Juppiter
Kezével koronázott nagykirálya,
Nagylelkű és nemes tettekre szánva;
De mert nagyobb nevet viselek ennél,
Az Isten ostora, világ félelme,
Nekem ehhez kell tartanom magam,
Harcban, vérben, halálban és szigorban,
Sújtsam le azt, aki tagadja bennem
Az ég örök fenségét és hatalmát.
Theridamas, Techelles és Casan,
Bontsátok le e gőgös törökök
Sátrait, és temettessétek el
Az elpuhult kölyköt ágyasaikkal,
Hogy közkatona ne mocskolja be
Férfi-kezét ily gyatra fiuval.
A török ringyókat hozzátok aztán
Sátramba, hogy döntsek sorsuk felől.
Addig vigyétek innen.
KATONÁK Visszük, uram.
El Calyphas holttestével
JERUZSÁLEM Átkozott szörny! Nincs ördög a pokolban,
Ki oly kegyetlen volna, mint te vagy,
És így kitűnne vad gyűlöletével!
ORCANES Fel bosszura, Rhadamanthys, Aeacus,
Űzzétek el gyötrelmes gyűlölettel
A gyűlöletet, mellyel gyötri lelkünk!
TREBIZON Ne lásson más nagyságot a szeme,
Csak amely dühből s tűzből összefonva,
Ilyen keserves érzést kelt szivében!
SORIA Ne táplálja szellem, vivő-, ütőér
E kegyetlen szív átkos anyagát;
Nyirok hiánya és bűntudatos vér
Szárítsa ki dühvel, s égesse el!
TAMERLÁN Ugassatok, kutyák, féket vetek
A nyelvetekre, s lezárom acéllal,
Undok csatornájáig torkotoknak;
Oly kínokat szenvedtek szigoromtól,
Hogy az egész föld visszhangozza majd
Messzire hallszó üvöltésetek,
Amint testes kimmér bikák loholnak
Reggel a fiatal nőstény körül,
S ha hátulról dühvel megdöfik őket,
Vad bőgéssel töltik meg a leget.
Én még sosem látott gépezetekkel
Beveszem, és kifosztom, és lerontom
Városotok, az arany palotákat,
Felhőkbe csapó lánggal perzselem
Az eget, s olvasztom csillagait,
Mintha Mohamed könnye volna mind,
Mert odalett hazája büszkesége.
S míg Juppitertől látomásban
Vagy szóban nem hallom: „Megállj, Tamerlán!”,
Rémuralmat tartok fenn a világon,
Meteorok, melyek fegyveresekként
Vonulnak fent az égbolt tornyain,
Cikázva fussanak az ég körül,
Égő lándzsájukat a légbe törve,
Csodás győzelmeim tiszteletére.
Vigyétek a sátrunkba ezeket.
Mind el

NEGYEDIK FELVONÁS, MÁSODIK SZÍN

Jön Olympia egyedül

OLYMPIA Csüggedt Olympia, síró szemed
Mióta itt vagy, nem látott napot
Egy sátor szűk terébe zárva, arcod
Elszürkült, a Halálhoz vagy hasonló.
Lelj módot, vesd el az életet inkább,
Mintsem utált környezetében élj,
Mely csak gyalázatot hozhat reád;
De mert a föld, melyet sós könnyed öntöz,
Nem nyújt ajkadnak mérgező füvet,
A sok sóhaj szabdalta levegőben
Nem fertőznek bűzös párák ragállyal,
Zárt kuckódban nincs kard, amely leszúrjon,
Ez a kenőcs szolgáljon eszközül.
Jön Theridamas
THERIDAMAS A sátramban kerestelek, Olympia,
És látva, hogy sötét s üres a hely,
Amelyet szépségeddel beragyogtál,
Haragra gyúlva jártam a mezőt,
Azt hittem, Juppiter elküldte érted
Szárnyas fiát, Hermest, hogy elvigyen.
De megvagy, s vége lett a félelemnek.
Olympia, csatlakozol körömhöz?
OLYMPIA Férjem halála, és a fiamé,
Akikkel eltemettem minden érzést,
A szívem tépő bánaton kívül,
Tiltja eszemnek, hogy a szerelemre
Gondoljon, bármi másra, mint halálra,
Gondba merült lélekhez ez talál.
THERIDAMAS Légy irgalommal az iránt, kiben
Nagyobb ereje van annak, hogy itt vagy,
Mint Cynthiának a vizes vadonban.
Ittléteddel lesz teljes örömöm,
És elapad, mihelyt eltávozol.
OLYMPIA Szánj meg, uram, és vond ki kardodat,
Nyiss utat ennek a feldúlt léleknek,
Mely börtönét feszíti, hogy kijusson,
És megtaláljam férjem és fiam.
THERIDAMAS Mindegyre csak a férjed és fiad?
Hagyd ezt, szerelmem, és hallgass reám:
Fenséges királyasszonya leszel
Algírnak, dús köntösben, színaranyban
Kis márvány tornyocskáin udvaromnak
Úgy trónolsz, mint díszszékén maga Venus;
Eléd hordják, mit szemed-szád kiván,
S levetek fegyvert, hogy veled legyek,
Édes szerelmes beszédekben éljek.
OLYMPIA Nem az ilyen beszéd kedves fülemnek:
Csak az, hol a mondat vége halál,
És halállal kezdődik minden újabb.
Királyi székért nem tudok szeretni.
THERIDAMAS Nos, hölgyem, ha nem győz meg semmi sem,
Más módon veszlek rá a megadásra.
A szerelem dühös tettekre sarkall,
Kedvemre kell tenned, s meg is teszed.
Gyerünk be a sátorba!
OLYMPIA Várj, jó uram, kíméld becsűletem,
S oly értékes ajándékot adok,
Melynek nincs párja az egész világon.
THERIDAMAS Mi az?
OLYMPIA Kenet, mit egy furfangos alkimista
A legtisztább balzsamból szűrt le, és
Az ásványok tömény kivonata,
Melybe a márványkő esszenciáját
Elegyítette titkos tudomány,
S szellemajkakról vett varázsigék;
Ha kényes bőrödet bekened ezzel,
Pisztoly, kard, lándzsa nem sértheti húsod.
THERIDAMAS Csúfolni akarsz ily szembeszökően?
OLYMPIA Bebizonyítom: bekenem a torkom,
Ha megdöftél, nézd meg kardod hegyét,
Azt látod, hogy eltompult a csapástól.
THERIDAMAS Miért nem adtál a férjednek is,
Ha szeretted, s ilyen értékes ez?
OLYMPIA A szándékom ez volt valóban, ámde
Elébe vágott hirtelen halála;
Hogy könnyűszerrel megbizonyosodj,
Nem alakoskodom, próbáld ki rajtam.
THERIDAMAS Megteszem, és a nyugati világ
Legdrágább kincsének tekintem ezt.
Olympia megkeni a nyakát
OLYMPIA Szúrj hát, uram, s nézd fegyvered hegyét:
Kicsorbult, hogyha a csapás erős volt.
THERIDAMAS Itt van, Olympia!
[Megszúrja, Olympia meghal]
THERIDAMAS Megöltem? Magad szúrd le, nyomorult!
Vágd le a kart, mely megölte szerelmem,
Kiben korunk sok tudós rabbija
Oly bámulatos csodákat találna,
Mint a világ elméletében.
A pokol szebb most az Elysiumnál;
Az ég ragyogó szeménél, amelytől
A csillagok kölcsönzik fényüket,
Nagyobb lámpás járja körül sötétjét,
S a kárhozottak mentesek a kíntól,
Mert azt bámulják mind a Fúriák,
A pokoli Dis neki udvarol,
Maszkos játékokkal kedveskedik,
Megnyitja dús kincstára ajtaját
A tiszta királynő tiszteletére,
Kit azzal a pompával temetünk el,
Mely országom kincstárától telik.
El Olympia holttestével

NEGYEDIK FELVONÁS, HARMADIK SZÍN

Jön Tamerlán kocsiján, amelyet Trebizon és Soria
húz, zablával szájukban; Tamerlán bal kezében gyeplő,
jobbjában ostor, amellyel csapkodja őket. Techelles,
Theridamas, Umcasan, Amyras, Celebinus; négy-öt
közkatona bevezeti Orcanest és Jeruzsálemet

TAMERLÁN Hopp, ázsiai elpuhult gebék!
Ily büszke kocsival a sarkotokban,
S ilyen kocsissal, mint a nagy Tamerlán,
Asphaltistól, ahol levertelek,
Byronig itt, ahol így megbecsüllek,
Az ég arany szemének lovait,
Melyek kifújják orrukból a reggelt
Tüzes útjukban a felhők felett,
Nem becsüli meg úgy a kocsisuk,
Mint titeket, rabszolgák, nagy Tamerlán.
A nyakas trák lovakat, melyeket
Emberhússal etetett Aegeus,
És zabolátlanná tett erejükben,
Nem gyűrte le Alcides oly vitézül,
Mint titeket győzelmes fegyverem.
Hogy az étvágyamhoz találjatok,
Olyan nyers húst zabáltok, mint a hő vér,
S vödörből hörpölitek az erős bort.
Ha megéltek, a viharfellegeknél
Sebesebben húzzátok a kocsit;
Ha nem, meghaltok, semmi hasznotok,
Zord, fekete hollók falatja lesztek.
Így vagyok én Juppiter ostora,
És mutatom meg méltóságomat,
Melytől nevem és fenségem nyerem.
AMYRAS Add a kocsit, uram, hadd hajtsam én is,
És húzza ez a két henye király.
(t.i. Orcanes és Jeruzsálem)
TAMERLÁN Túl fiatal vagy még hozzá, fiam,
Holnap ők húzzák majd a kocsimat,
Míg felfrissülnek király-társaik.
ORCANES Te, aki a föld mélyében uralkodsz,
És abszolút úr vagy, mint Juppiter,
Jöjj, mint a gyümölcsös Szicíliában,
Vedd számba minden szépségét e földnek,
És ahogy Proserpinát, aki Ceres
Kertjét élvezte, elragadtad onnan
Szerelemből, hogy királynéd legyen,
Gyűlöletből, szégyenből, s hogy legyűrd azt,
Ki félelmes hatalmad megveti,
Jöjj el haragra gyúlva, s látva gőgjét,
Hajítsd fejjel a legmélyebb pokolba.

THERIDAMAS Vess egy-egy zablát a szájukba, felség,
Fékezd meg átkozódó nyelvüket,
Mely mint a még betöretlen, szilaj ló,
Áttöri fertelmes szájuk sövényét,
Túllépi durván a szabott határt.
TECHELLES Mi törjük át a szájuk rút sövényét,
Kiverjük a lovat a legelőről.
UMCASAN Felséged megtalálta már a legjobb
Eszközt ahhoz, hogy a gyalázkodástól
A makrancos lovakat visszafogja.
CELEBINUS [Jeruzsálemhez]
Hogy tetszik ez, király? Mért nem beszélsz?
JERUZSÁLEM Zsarnok-ágyékból lett, gonosz kölyök!
Hogy tetszik apjának, hogy kezdi már
A gúnyolódást és basáskodást!
TAMERLÁN Azt mondom én, török, ez a fiú
Fosztja ki majd (nagyobb pompában ennél)
A még épen maradt országokat,
Ha Juppiter túl jónak lát a földre,
És fölemel a szép Aldebaranhoz,
Az ég hármas csillagköre felett,
Mielőtt meghódítom a világot.
Hozzátok a török ágyasokat,
Kedvezni akarok nekik,
Mert elfajult fiamat eltemették.
Behozzák az ágyasokat
Hol vannak a katonák, kik Asphaltis
Síkjain oroszlánokként csatáztak?
KATONÁK Itt vagyunk, uram.
TAMERLÁN No, vigyetek hát királynékat innen,
Vagyis királyok ágyasait egykor;
Osszátok őket el ékszereikkel,
És szolgálják mindenben kényetek.
KATONÁK Köszönjük, felség.
TAMERLÁN De ne verekedjetek össze rajtuk,
Aki ilyet tesz, az halál fia.
ORCANES Kegyetlen zsarnok, így bemocskolod,
Amit utált győzelmeddel kivívtál:
Ártatlan asszonyokra szabadítod
Kéjelgő katonák erőszakát?
TAMERLÁN Nyugodjatok hát, ne zaklassatok
Szajha-sereggel renyhe sarkotokban.
ÁGYASOK Uram, kíméld meg a becsűletünket.
TAMERLÁN [a Katonákhoz]
Nem mentek már, gazok, zsákmányotokkal?
A Katonák elfutnak a nőkkel
JERUZSÁLEM Irgalmatlan, pokoli kegyetlenség!
TAMERLÁN Becsűlet! Rég elvesztettétek azt,
Előbb, mint megtudtátok, mit jelent.
THERIDAMAS Az lehetett: meghóditani minket,
Hogy macáik rongybábui legyünk.
TAMERLÁN Most ők lesznek a mi rongybábuink,
S macáikkal katonák szórakoznak.
Hadd élvezkedjenek zsákmányaikkal,
Miközben Babilonba készülünk,
Hová következő utunk vezet.
TECHELLES Percig se lustálkodjunk hát, uram,
És álljunk készen a bevételére.
TAMERLÁN Úgy lesz, Techelles. Indulás, gebék.
Talpra, nagy Ázsia királyai,
Reszkessetek, hallván, hogy jön az ostor,
Mely lecsap városokra s koronákra,
Vagyont és kincset hordva kamarámba.
Az Euxinus tenger, észak felé,
A Földközi nyugatra, a Kaspi keletre,
És délen a Sinus Arabicus,
Mind hadi zsákmányunkkal lesz tele,
Melyet magunkkal viszünk Perzsiába.
A szülővárosom, Szamarkand,
A Jaertis folyó kristály vize,
A fejedelmi székhely ragyogása
Híres legyen a föld minden zugában;
Mert ott épül királyi palotám,
Fényes tornyok hökkentik az eget,
Ilion tornyát a pokolba döntve.
Hódolt királyokkal lovagolok
Az utcán, arany vértem, mint a nap,
Sisakomon gyémántokkal kivert
Hármas tollforgó lengedez a légben,
A hármas világ császárát jelezve;
Olyan, mint az örökzöld Selinus
Égi hegyén nőtt mandulafa, melyet
Erycina homlokánál fehérebb
Virágok borítnak be furcsa módon,
S minden kényes virága megremeg
Az égbolt legkisebb lehelletétől.
Mint mikor Saturnus király-fia
Felszáll fénylő, aranyos kocsijába,
S kristállyal kövezett és csillagokkal
Kirakott ösvényén sasok röpítik,
Míg pompáját bámulja minden isten,
Úgy lovagolok Szamarkand utcáin,
Amíg lelkem kiválik majd e testből,
Felmegy a tejfehér uton, s ott megtalálja.
Fel Babylonra, urak, Babylonra!
Mind el

ÖTÖDIK FELVONÁS, ELSŐ SZÍN

Babylon kormányzója jön a falra, Maximusszal és másokkal

KORMÁNYZÓ Mit mond Maximus?
MAXIMUS Uram, az ellenség ütötte rés
Oly bizonyossá teszi vereségünk,
Hogy nincs remény menteni életünket
És a várost a hódító dühétől.
Tűzd hát ki a megadás zászlaját,
És teljesítsd, amire kér a nép:
Hogy Tamerlán iszonyatos dühét
Oszlassa el békés behódolásunk.
KORMÁNYZÓ Többre tartod az életed, te hitvány,
Mint hazád és neved becsűletét?
Nem oly kedves az életem s a rangom,
A város és szülőhazád java,
Mint bármi, ami érték a szemedben?
Nincs reményünk, minden levert falunkkal,
Hogy biztosan távol tartjuk hadát,
Mikor Limnasphaltis híres tava
Mindazzal, ami tömegébe hullt,
Erősebbé teszi a falakat
A halál és pokol kapuinál?
Bátorságunk mitől csappanna meg,
Mikor az ellenségtől ily erő véd,
És nem rémít más, csak tekintete?
Jön egy Polgár, és a Kormányzó elé térdel
POLGÁR Uram, ha tettél már jót irgalomból,
És menteni akarod életünket,
Hódolj meg, tűzd ki a béke jelét,
Hogy szánjon meg balsorsunkban Tamerlán,
És bánjon velünk mint jószívü győztes.
Bár ostromának végső napja ez,
Mikor nem kímél férfit, gyermeket,
Vannak keresztények Georgiából,
Akiket mindig sajnált és segített,
Küldd őket, elnyerik bocsánatát.
KORMÁNYZÓ Hogy behálózták itt a lelkemet!
E halhatatlan város, Babylon,
Megtelt gyalázatos hazátlanokkal,
Kik koldulják a szégyent, szolgaságot!
Jön egy újabb Polgár
2. POLGÁR Ha meg akarod nyerni a szivünket,
Mentsd meg az asszonyunkat, gyermekünket;
Én levetem magamat e falakról,
Vagy más keserves, gyors halált halok,
Hogy el ne érjen Tamerlán haragja.
KORMÁNYZÓ Bitang gazok, államunk árulói,
Bukjatok le a mélységes pokolba,
Hogy gonosz szellem-légiók gyötörjék
Örök kínokkal silány lelketek!
A várost én fel nem adom soha,
Míg lélegzetnyi élet van mellemben.
Jön Theridamas és Techelles, más katonákkal
THERIDAMAS Te, elszánt kormányzója Babylonnak,
Mentsd magad, és egy kis időt nekünk is,
Add sürgősen kezünkre ezt a várost,
Másként olyan kínokkal kényszerítünk,
Amilyent még nem érzett áruló.
KORMÁNYZÓ Az „áruló”-t torkodba vetem vissza,
És megvédem a várost ellenedre.
(Maximushoz?) Hívj katonákat, védjék a falat.
TECHELLES Add fel, bolond ember; többet kinálunk,
Mint bármikor ilyen hetvenkedőnek,
Ki háromnapi ostromot kiállt.
Meglátod most utolsó rohamunkat,
Egyezkedésre nincs több alkalom.
KORMÁNYZÓ Támadj, csak rajta; mi nem alkuszunk.
Riadó, megmásszák a falat
Jön Tamerlán (harckocsijában, amelyet Trebizon és Soria húz,
velük két más király, Orcanes és Jeruzsálem), valamint
Usumcasan, Amyras és Celebinus
TAMERLÁN Szép Babylon középületeit,
Mik felhők fölé nyúló oszlopokkal
Utat mutattak vízen a hajósnak,
Az ágyú ereje ide vetette,
Most Limnasphaltis tó száját betömték,
S hidat vernek a ledőlt falakig.
Ahol Belus, Ninus, Nagy Sándor ült
Diadalt, most Tamerlán teszi azt;
Kocsikereke asszír csontokat tört,
Hullahegyeken hordták e királyok.
Ahol szép Szemirámisz illegett
Ázsiai királyok s főurak közt,
A téren most katonáim vonulnak,
Az utcákon, hol asszír úri dámák
Pompáztak, mint a dús Saturnia,
Duhaj szavakkal, rettenetes arccal
Lovasaim rázzák bősz kardjukat.
Jön Theridamas és Techelles, hozzák Babylon kormányzóját
Mi jót hoztok, urak?
THERIDAMAS Pökhendi kormányzóját Babylonnak,
Ki ennyi fáradságot okozott,
És felségedet így semmibe vette.
TAMERLÁN Kötözzétek meg, láncra verve csüngjön
A meghódított város romjain.
[A Kormányzóhoz] Te rongy, a veres sátrak büszke képe
(Oly félelmetes, mintha ez a tájék
Tűz mennyezete alatt tele volna
Üstökösökkel s égő csillagokkal,
Mik lángsugarakkal seprik a földet)
Nem rémített meg, nem, még én magam sem,
Nagy Jupiter haragvó hírnöke,
Ki kardjával levert minden királyt,
Nem győztelek meg, hogy megadd magad,
Míg zárva voltak a kapuk. Te kófic,
Érnék csak a rozsdás pokolkapukhoz,
Szűkölne a háromfejű kutya,
S a fekete Jupiter térdre rogyna;
De rád sortűzben küldtem a golyót,
S nem mehettem be, míg rést nem ütöttem.
KORMÁNYZÓ Ha testemmel tömhettem volna be,
Akkor sem jössz be, kegyetlen Tamerlán.
Véres sátrad nem késztet megadásra,
És tenmagad sem, Fennvaló haragja;
Bár lője ágyúd a városfalat,
Nem gyávulok el, nem remeg a szívem.
TAMERLÁN No, majd remeg. Húzzátok fel magasra,
Lógjon láncokban a város falán,
És lődözzék halálra katonáim.
KORMÁNYZÓ Te szörny, pokoli boszorkány szülötte,
Ki zsarnokoskodni jöttél a földre,
Csak gonoszkodj; sem halál, sem Tamerlán,
Sem kínzás nem töri meg lelkemet.
TAMERLÁN Föl vele hát; aprítsák fel a testét.
KORMÁNYZÓ De, Tamerlán, Limnasphaltis tavában
Több arany van, mint amit ér a város,
Elrejtettem az ostrom idején.
Kíméld az életem, s neked adom.
TAMERLÁN Bármily bátor vagy, mentenéd magad?
Hol az arany?
KORMÁNYZÓ Homokpad üregében, Babylon
Nyugati kapujával szemben éppen.
TAMERLÁN Valaki menjen el az aranyáért.
Néhány Kísérő el
A többi megy a kivégzésre ezzel.
Vigyétek innen; többet ne fecsegjen.
A bátorságod, azt hiszem, letörtem.
Kísérők el a Kormányzóval
Ha ez megvolt, indulunk Babylonból,
És gyors menetben tartunk Perzsiába.
Kifulladtak, félholtak e gebék,
Fogjátok ki, hozzatok friss lovat.
Így; kiszolgáltak tőlük telhetően,
Vigyétek el, és kössétek fel őket.
TREBIZON Gaz zsarnok! Barbár, vérengző Tamerlán!
TAMERLÁN Vidd el, Theridamas, végezz vele!
THERIDAMAS Viszem, uram.
El Trebizonnal és Soriával
TAMERLÁN Ti alkirályok, most egy kis dologra,
Társaitok sorsát vegyétek át.
ORCANES Szittya lovad tépje ki tagjainkat
Inkább, mint hogy a kocsidat mi húzzuk,
Lealjasítsuk fejedelmi lelkünk
Alávaló munkára, szolgamódra.
JERUZSÁLEM Add ide inkább fegyvered, Tamerlán,
Hogy döfhessem vele át mellemet;
Ezer halál sem fáj jobban szivünknek
Annál, hogy így megkínozod a lelkünk.
AMYRAS Még fecsegnek, ha nem fogod be őket.
TAMERLÁN Hámot rájuk, és a kocsim elé!
Felszerszámozzák őket
Látni lehet Babylon kormányzóját, megláncolva függ a falon.
Jön Theridamas
AMYRAS Nézd csak, mily szépen lóg a kapitány!
TAMERLÁN Valóban szép látvány. Nagyon helyes!
Lőj elsőnek, aztán a többiek.
THERIDAMAS Gyerünk hát, én elkezdem.
Theridamas lő
KORMÁNYZÓ Kíméld az életem, legyen e seb
Tapasz Tamerlán halálos dühére.
TAMERLÁN Váljon folyékony arannyá Asphaltis,
És azt add váltságul életedért,
Mégis meghalsz. Egyszerre lőjetek mind.
Mind lőnek
Így lógott Bagdad kormányzója is,
Testében annyi a puskagolyó,
Amennyi rés van a levert falakban.
Kötözzétek meg a polgárokat,
S dobjátok őket a város tavába.
Tatárok és perzsák lakjanak itt,
Én fellegvárat épitek a város
Uralmához; egész Asszíria,
Mely perzsa királynak alattvalója,
Babylonban fizet nekem adót.
TECHELLES Uram, mi lesz a nőkkel, gyermekekkel?
TAMERLÁN Techelles, ölj vízbe férfit, nőt és gyermeket;
Ne maradjon egy babyloni se.
TECHELLES Ahogy kívánod. Menjünk, katonák!
[Katonákkal] el
TAMERLÁN No, Casan, hol a török Alkorán,
Hol a temérdek többi babonás könyv,
Mit Mohamed templomában találtunk,
Kit Istennek hittem? Égessük el.
USUMCASAN Itt van mind, nagyuram.
TAMERLÁN Helyes; azonnal rakjanak tüzet.
[Usumcasan katonákkal tüzet rak és meggyújtja]
Hiába imádják Mohamedet.
Pár millió törököt ölt a kardom,
A papjait, sok rokonát, barátját,
És íme, itt vagyok sértetlenül.
Van Isten, tele bosszuló haraggal,
Kitől a villám és dörgés ered,
Ostora, én, őneki engedek.
Így, Casan, hányj mindent a tűzbe!
No, Mohamed, ha van annyi hatalmad,
Szállj most alá, és művelj itt csodát.
Nem érdemled meg, hogy imádjanak,
Ha engeded, hogy tűz eméssze könyved,
Melyben vallásod foglalata van.
Mért nem küldsz egy dühös forgószelet,
Hogy fújja trónodhoz az Alkoránt,
Ahol, úgy mondják, Isten oldalán ülsz?
Mért nem állsz bosszut Tamerlán fején,
Ki kardját rázza szent felséged ellen,
S leszólja képtelen törvényeid?
Pokolban van Mohamed, katonák;
Tamerlán hangját nem hallhatja ott.
Keressetek egy más istent imádni –
Az égben lakó Istent, bárki az,
Mert ő egyedül Isten, senki más.
Jön Techelles
TECHELLES Teljesítettem parancsod, uram.
Az Asphaltis tavába ölt ezrektől
A víz felduzzadt s kicsapott a partra,
Emberi hullákon hízott halak
Megzavarodva úsznak fel s alá,
Mint amikor ördöggyökeret ettek,
Melytől tátogva szöknek levegőért.
TAMERLÁN Kedves urak, mi van még hátra más,
Mint kellő helyőrséget hagyni itt,
És elindulni tüstént Perzsiába,
Hogy ünnepeljük meg győzelmeinket?
THERIDAMAS Úgy, jó uram, siessünk Perzsiába;
De vigyük ezt a kapitányt a falról
Egy magas dombra a város körül.
TAMERLÁN Legyen; lássatok is hozzá, vitézek.
De állj! Hirtelen rosszullét fogott el.
TECHELLES Mi mer Tamerlánnak ilyet okozni?
TAMERLÁN Valami, Techelles, én nem tudom, mi.
Gyerünk, vazallusok! Bármi legyen,
Betegség és halál nem bír velem.
Mind el
ÖTÖDIK FELVONÁS, MÁSODIK SZÍN

Jön Callapin, Amasia, dobokkal és trombitákkal

CALLAPIN Amasia királya, seregünk
Nagy-Ázsiában jár, a gyors folyású
Euphrates és Tigris tájain;
Nagy Babylont láthatjuk itt előttünk,
A Limnasphaltis tavától övezve,
Tamerlán itt pihen egész hadával,
Amelyet úgy kifárasztott az ostrom,
Hogy könnyen meg is küzdhetünk vele,
Amíg a had nem ment ki Babylonból,
S megbosszulhatjuk fájó vereségünk,
Ha Mohamed Istene megsegít.
AMASIA Nem is kétséges, uram, hogy lebírjuk.
A rémet, aki vértengert ivott,
S mind többet áhít még, hogy oltsa szomját,
Török kardunk pokolfenékre küldi,
S a harcos királyok szabdalta hullát
Vad madarak falják fel, mert a zsarnok
Tamerlánnak sír tisztessége nem jár.
CALLAPIN Ha felidézem szüleim rabságát
S kegyetlen végzetét, fogságomat,
Az alkirályaim rabszolga-sorsát,
Úgy érzem, vállalnék ezer halált,
Hogy minden gazságáért bosszut álljak.
Szent Mohamed, milliószámra ölte
A törököt, feldúlt országokat,
Sok szép várost felperzselt és kifosztott;
Egyetlen had maradt hűségeden,
És engedelmes szolgád, Callapin,
Add meg, hogy annyi vereség után
Győzzön az átkos Tamerlán felett.
AMASIA Ne félj, uram, látom Mohamedet
Bíbor felhő-ruhában, koszorúja
Fényesebb, mint Apolló koronája,
Fegyveresekkel megy a levegőben,
Hogy segítsen Tamerlán ellenében.
Neves vezér, hatalmas Callapin,
Ha maga Isten és szent Mohamed
Jönne is, hogy feltartsa haderődet,
Erős sereged mindenkit lebírna,
És térdre kényszerítené Tamerlánt,
Lábadnál koldulná irgalmadat.
CALLAPIN Kapitány, a Tamerlán hada nagy,
Szerencsés, és a győzelmek sora,
Mellyel elborzasztotta a világot,
A harckészségünket gyengítheti;
De mikor Cynthia pompája teljes,
Apadni kezd, s remélem, az övé is.
Legalább húsz különböző királyság
Válogatott emberei kisérnek;
Nem maradt otthon pap, paraszt, se kalmár,
Minden török fegyverben Callapinnal,
S nem hagyjuk el a tábort és a fegyvert,
Amíg nem győztünk rajta s az övéin.
Itt az idő, hogy örök hírt szerezzek,
Mint aki elbánt világ zsarnokával.
Heverjünk most le, s várjunk rá, vitézek,
Ha úgy látjuk, hogy nincs a táborában,
Vagy éppen rendbe szedi a hadat,
Törjetek rá, s meglesz a győzelem.
Mind el

ÖTÖDIK FELVONÁS, HARMADIK SZÍN

Theridamas, Techelles és Usumcasan

THERIDAMAS Zokogj, ég, és olvadj fel könnyeidben!
Sorsának csillagai, hulljatok le,
S minden tündöklő lámpása az égnek
Vesse a földre céltalan tüzét,
Foszoljon gyenge erejük a légbe.
Rejtsék örök felhők szépségetek,
Mert Pokol s Homály ver fekete sátrat,
A Halál éji szellemek hadával
Száll harcba a Tamerlán szíve ellen.
A szeretetet félretéve, áradt
Trónjára annyi szent áldásotok,
S szerzett vele becsűletet az égnek;
Lelkére támadnak lesből a gyávák,
S vereséggel fenyegetik urunkat.
De ha ő meghal, fényeteknek vége,
Úgy tűnik, a pokol betört az égbe.
TECHELLES Örök honokat rendező hatalmak,
Kik irányt szabtok e nagy földi tömbnek,
Ha őriztek szentséget magatokban,
Amint eszünknek súgja rangotok,
Tartsatok ki, ellenség örömének
Terhét sose vegyétek vállatokra,
Ujjongva, hogy akit becsültök, elhull;
Mert életét, egészségét, fenségét
Az ég áldotta s igazgatta bölcsen,
Tiszteljétek az eget (míg eloszlik),
Az életét, egészségét, fenségét.
UMCASAN Pirulj, ég, neved becsülete elvész,
A zsámolyod fejed fölé került;
Nehogy aljasság gőgös kebeledben
Táplálja ily galádság szégyenét:
Lám, ördögök angyal trónjára hágnak,
És angyalok pokolmocsárba vesznek,
Bár azt hiszik, hogy végső perced eljött,
Hatalmuk oly nagy, mint Juppiteré,
És fegyvert ragadhatnak ellened,
Hadd érezzék Tamerlán erejét;
A te hatalmad s fenséged nagyobb,
Mintsem megbirkózhatnának vele;
Mert ha ő meghal, fényednek is vége,
Úgy rémlik, a pokol betört az égbe.
Fogoly királyok behúzzák Tamerlánt, vele jön
Amyras, Celebinus és néhány Orvos

TAMERLÁN Mily merész isten gyötri így a testem,
És próbálja legyőzni nagy Tamerlánt?
Betegség fedje fel, hogy férfi az,
Akit a világ rémének neveztek?
Techelles és a többi, ki a karddal
A kéz ellen, mely megfájdítja lelkem.
Vonuljunk fel az ég hadai ellen,
S tűzzünk boltjára gyászszalagokat,
Istenek mészárlásának jeléül.
Mit is tegyek? Tétlen nem ülhetek,
Vigyetek harcba az istenek ellen,
Irigyeljék az egészségemet.
THERIDAMAS Jó uram, ily türelmetlen beszéddel
Csak súlyosbítod betegségedet.
TAMERLÁN Csak üljek és nyavalyogjak bajomban?
Verjétek a dobot, és bosszuból
Fogjunk lándzsát, s döfjük mellébe annak,
Ki vállán hordja az egész világot,
Ha meghalok, vesszen az ég s a föld is.
Theridamas, menj futva Juppiterhez,
Mondd, nyomban küldje el hozzám Apollót,
Hogy gyógyítson meg, vagy magam hozom le.
TECHELLES Nyugodj meg, uram, ez a fájdalom
Csillapul, nem tarthat, ha ily heves.
TAMERLÁN Nem tart, Techelles? Nem, mert meghalok.
Nézd, szolgám, a rút szörnyeteg, Halál,
A félelemtől sápadtan, remegve,
Megcéloz engem egy gyilkos pikával,
Amely, ha rápillantok, elröpül,
És visszalopózik, ha félrenézek.
Kotródj, gazfickó, ki a harcmezőre!
Én és a hadam ezer csonka hulla
Lelkével rakjuk bárkádat tele.
Lám, elmegy! Ám nézd, visszajön megint,
Mert itt ülök. Techelles, tegyük útra
A Halált, vigyen lelkeket pokolba.


ORVOS Felség, méltóztass ezt a szert meginni,
Ez csillapítja rohamod dühét,
S szelídebb szellemek kezére ad.
TAMERLÁN Mondd, a bajomról mi a véleményed?
ORVOS Vizeleted, a sűrű és sötét
Hiposztázis komoly veszélyre vall.
Túl nagy a forróság az ereidben,
S véredből a nedvet kiszáritotta.
Humidum és hő, ami egyesek
Szerint nem az elemek része, inkább
Egy istenibb s tisztább szubsztanciáé,
Csaknem egészen elfogyott, kihalt,
És mert ez éltet, halálhoz vezet.
A tetejébe kritikus nap ez,
Nagyon veszélyes ilyen krízisekre.
Ütőereid, melyek szertehordják
A szíved szülte életszellemet,
Kiszáradtak, üresek, s ezt a lélek,
Szüksége lévén az őt mozgató
Szervekre, semmiképp sem bírja el.
De ha felséged e napot megússza,
Nem kétes, helyrejön hamarosan.
TAMERLÁN Összeszedem hát az életerőmet,
És a halállal dacolva, megélek.
Kívül riadó. Jön egy Futár
FUTÁR Uram, az ifjú Callapin, aki nemrég megszökött
felségedtől, most új hadsereget gyűjtött, és megtudván, hogy
felséged nincs a harcmezőn, készül ránk támadni.
TAMERLÁN Lásd, orvosom, már küldött Juppiter
Gyógyszert is, mely fájdalmamból kigyógyít.
Egy pillantásom szétrebbenti őket,
S tartsak ki csak, nem él meg a gazok
Hadából senki, hogy csatába hívjon.
UNCASAN Örvendek, hogy felséged ily erős,
És királyi személyedben kiállsz,
Mely elég, hogy megrémítse az ellent.
TAMERLÁN Úgy lesz, Casan. Rabszolgák, húzzatok!
Hadd lássanak, a halállal dacolva.
Riadó. Tamerlán kimegy, majd visszajön, a többiekkel együtt
Elillantak félelmükben a gyávák,
Amint napfényben eltűnik a pára;
S ha tovább vagyok még a harcmezőn,
Rabom lett volna újra Callapin.
De érzem, megcsappant a harcerőm.
Hiába küzdök oly hatalom ellen,
Amely magasabb trónt szán most nekem,
Túl magasat e póri földhöz mérve.
Egy térképet! Lássam, még mennyi van,
Hogy meghódítsam az egész világot,
És fiaim bevégezzék a dolgom.
Valaki hoz egy térképet
Itt indultam meg Perzsia felé,
Örményország s a Káspi-tenger mentén,
S Bithyniába, ahol a török
Foglyom lett, nagy császárnőjével együtt.
Majd Egyiptomba és Arábiába,
És itt, nem messze Alexandriától,
Hol a Vörös-tengerhez tart a Terrén,
S a távolság még száz mérföldnyi sincs,
Csatornát akartam beléjük ásni,
Hogy gyorsan hajózhassunk Indiába.
Most Nubiába, Borno tava mellett,
S az Etióp tenger mellett tovább,
Áttörve a forró Baktéritőn,
Meghódítottam mindent Zanzibárig.
Azután Észak-Afrikán keresztül
Elértem végül Graeciába, onnan
Ázsiába, hol most kell rostokolnom;
Ez Scythiától, utam kezdetétől,
Bármerről is ötszáz mérföldre van.
Nézzétek, fiúk, mily töméntelen föld
Fekszik a Ráktérítőtől nyugatra
Földgolyónknak a keltéig, ahol
A Nap, szemünk elől elbújva, kezdi
Az antipódusokkal a napot.
Meghaljak, és ezt meg se hóditottam?
Itt vannak az aranybányák, fiúk,
Sok értékes fűszer és drágakő,
Többet ér Ázsiánál s a világnál;
Nézzétek, a Déli Sarktól keletre
Még több föld van, amit fel sem kutattak,
Ahol gyöngyfényű sziklák úgy ragyognak,
Mint összes szép lámpásai az égnek.
Meghaljak, és ezt meg se hóditottam?
Amit nekem nem enged a halál,
Tegyétek meg ti, halál ellenére.
AMYRAS Jaj, uram, lehet-e vérző szivünkben,
Megtörve a felséged bánatától,
Csöpp kedv még hozzá, vagy szikrányi élet?
A lelked ad tartalmat tudatunknak,
És anyagi foglalata a tested.
CELEBINUS Kínod átjárja lelkünk; nem remélhet,
Mert a te életed az, ami éltet.
TAMERLÁN Fiam, nincs annyi erő e tudatban,
Hogy itt fogja a tüzes szellemet,
Mennie kell, itt hagyva bélyegét
Egyenlően mindkettőtök szivében.
Testem, elosztva drága lényetekben,
Itt tartja szellemem, bár meghalok,
És örökké él minden sarjatokban.
Vegyetek hát le, hogy adhassam át
Helyemet s méltóságomat fiamnak.
Vedd ostorom s császári koronám,
És ülj fel a királyi kocsira,
Hadd lássalak még élve koronásan.
Segítsetek, urak, végső ügyemben.
THERIDAMAS E fájó változás jobban lever
A saját lelkünk veszténél, uram.
TAMERLÁN Ülj fel már, látni akarom, hogyan
Festesz apád fenségében, fiam.
Megkoronázzák Amyrast
AMYRAS Sziklakebellel örülnék a puszta
Lélegzetnek s lelkem terhének is,
Hogyha emésztő fájdalomba veszve,
Testem minden elkínzott porcikája
Nem zaklatná fel érző szívemet,
Átszúrva a méltóság örömével!
Apám, ha halál és pokol bezárja
Imám előtt könyörtelen fülét,
És gonosz befolyás alatt az ég
Lelkemtől megtagadja örömét,
Hogy irányítsam undok léptemet,
Szívem belső erői ellenére,
Olyan életre, mely csak halni vágyik,
S dicsérjek nem kívánt uralkodást?
TAMERLÁN Becsűleten ne tégy túl szeretettel,
És vedd észbe, hogy a nagylelküségnek
A szükséget el kell fogadnia.
Ülj fel, fiam, és selyemkantároddal
Tartsd kordában a vasgyomrú gebéket.
THERIDAMAS Engedned kell a felségnek, uram,
A sors és a szükség parancsa ez.
AMYRAS Tanúm az ég, hogy megtört szívvel és
Elkeseredve ülök fel e helyre,
Lelkem lesújtja haldokló apám
Fájdalma és heves agóniája.
TAMERLÁN A szép Zenocrate ravatalát
Állítsátok székem mellé, ide,
A síromban ő is kapjon helyet.
USUMCASAN Nem érez felséged könnyebbülést,
Véres könnyekben elmerült szivünk
Nem reménykedhet abban, hogy felépülsz?
TAMERLÁN Nem, Casan, nem. A föld uralkodója,
Világtalan szörny, aki gyötri lelkem,
Nem állhatja, hogy könnyet ejtesz értem,
S csak még gonoszabb a kegyetlenségben.
TECHELLES Szögezze hát szent erejét egy isten
Szembe a Halál zsarnoki dühével,
S gyűlöletét, mely könnyeinket issza,
Egész tüzével őrá verje vissza!
Hozzák a ravatalt

TAMERLÁN Szemem, élvezd utolsó örömöd,
S mikor látványával betelt a lelkem,
Hatolj át arany leplen és koporsón,
S égi gyönyörrel lakjék jól a vágyad.
[Amyrashoz] Uralkodj hát, ostorozd rabjaid,
És vezesd kocsidat apád kezével.
Oly fontos gondot veszel most magadra,
Mint volt a Clymene bolond fiáé,
Mikor megégett Phoebe ivor arca,
S tüzet fújt az egész föld, mint az Etna.
Óvjon példája, tanulj meg ügyelni
Ahhoz hasonló veszedelmes trónra;
Ha nem hordozol tiszta és tüzes
Eszméket, mint Phyteus sugara,
E lázadozó, rátarti gebék
A legkisebb alkalmat megragadják,
S Káspi-szikláknál zordabb szirteken
Hurcolnak végig, mint Hippolytust.
Kocsid éppúgy nem tűri az enyémnél
Mérsékeltebb természetű kocsist,
Ahogy az ég szekere Phaetont.
Ég áldjon, fiúk! Drága, jó barátok!
Testemben érzem, a lelkem zokog,
Látván, hogy meg kell tőlem válnotok.
Tamerlán, Isten ostora, meghalok.
Meghal
AMYRAS Ég és föld egy, itt minden véget ér,
A földnek elfonnyadt minden gyümölcse,
Az égnek ellobbant élő tüze.
Siratja halálát a föld s az ég,
Mert párja nem lesz, nem volt soha még.

Vége



Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Christopher Marlowe


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.