Vers, próza / Neked csak én

Dimény H. Árpád
Neked csak én[2013. április]



megbocsáss ma a sóhajnak újra
eltűnik mint repülők fehérje
megbocsáss hogy így fölmagasul ma
a szél szaggatta hólyagos égre.
időtlent kopíroz elandalít
nem él nem mozdul de adj egy évet
megbocsátsz ha eloldom gúzsait
szerelmeseink barna szemének?
pilláik alól elköltöztünk rég
maradt utánuk pár csillag-morzsa
kétharmad máz egyharmad hidegség
kincstárban őrzött egyazon forma
bocsáss meg holnap is neked csak én
a gunnyasztó otthontalanságban
egy mérsékelten meleg földtekén
most hogy birtokunkon árapály van.
eltűnök mint repülők fehérje
s viszem sugárhajtású fürtjeit
enyém lesz megosztott szívverése
a nász után alvad hegesedik
ismétlem ma e szikrázó tájon
kiben pislákol még majd csak kihűl
őszintén mond váljon vagy ne várjon
riadt koponyára a szem kiül
bocsáss meg lásd oly könnyű leszel hab
bűnöd hagyd ázni a szemlencsémbe
embernyi részem majd csak befogad
vagy húzz egy vonalat hogyha mégse.









Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Dimény H. Árpád


A szerzőtől még

   Gyűjteménybe
   Résztvevő megfigyelés


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.