vers, próza / Nem én voltam

Bíró Tímea
Nem én voltam[2017. április]



vékony bokával egyensúlyozni
a nyúltetemek között
a dögszag eltöri a tüdőszárnyat
és minden veszteség ellenére
a nyár köhögi a meleget a tájra
keserű csodálat

fürdünk az isteni megvetésben
szótlanul nézzük ahogy
hervadnak a házak
áznak a megfagyott csontok a kutyatálban

eljön az olvadás

tengerben próbálnak túlélni a sziklák
a csomót kidobja magából a test
vagy kiemelik merőkanállal
kikopnak a baltaélek

Toscanában nem mardos cserepesre a hideg
nem csúszik le rólunk álmunkban a kabát
nem azért vetkőzünk meztelenre
hogy a másik felöltöztessen

állok a zsebkendőd sarkán
a nyomorról világítok röntgenképet
a zsebembe kell nyúlnod a kezemért
rajtakapsz mint egy fegyencet

nem én voltam
már annyiszor lediktáltad
bízzam a lezáratlant Toscanára
a háborúnak vége
ne horzsoljam az úttestet a konzervdobozba
préselt szardíniákkal

szegénységünk nem ismert határokat
a szülői kiáltás kitartott hangjában
a legyilkolt állatok még rúgtak néhányat
nem én voltam aki
nyitva felejtette a nyúlházat

a farkaskutyák leborulnak
előttünk Toscanában
egyiknek se véres a szája
megszelídített múlt
térdel az utánunk siető árnyékunkban






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Bíró Tímea


A szerzőtől még

   Tisztogatás
   Rekonstrukció
   Az éjszaka vasfoga


Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.