Vers, próza / Nincs nekem, édesem...

Caius Licinius Calvus
Nincs nekem, édesem...[2017. december]



Nincs nekem, édesem, íze a számban az égi szavaknak,
kedvem is elkeserült, nyelvem is árva maradt –
kushad a vén üregében, akárha vadállat öregszik,
csöndbe kiszikkad, elül, nem ragadoz, ki se tör,
Doria, fényre, világra, vadászni a tűnt örömökre
nem fut a nyelv, sem a szó – néma, magányos a hús,
mert szerelemtelenül, szeretetlen is élni mit érhet,
s vágyni a lelkedet is, mint csak a testi halált?


KOVÁCS ANDRÁS FERENC műfordításai

Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Caius Licinius Calvus




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.