Vers, próza / Nosztalgia

Tóth Ágnes
Nosztalgia

[Látó, 2010. november]


Látod a táj már nem ugyanaz
Felverte testét a durva gaz
A kerítés széthullt eldőlt részegen
Dudva közt fekszik bénán félszegen


A kék színű ház is romokban hever
Kút mellett szomjazik egy rozsdás veder
A bolondos kecskék is messze járnak
Legelgetik az égi bodzafákat



Bozótba maszlagba fordult a határ
Sehol egy ember egy állat egy madár
Csak a szél ül fáradtan a szúette padon
Sóhajt s magát legyezgeti a forró napon






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Tóth Ágnes


A szerzőtől még

   H(azám)
   Honvágy
   Repülő szőnyeg
   Öreg kalap
   Ágak


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.