Vers, próza / Nymphaeum

Egyed Emese
Nymphaeum


Fehéren izzó köveken
rovátkák, titkok jegyei.
Kutak körül csak fecskenép.
Zsivaj, idegen nevetés.


Árnyékba gyűlő vándorok.


Kőpadló, puszta oszlopok,
a képzelődés végtelen.


A képzelődés megkopott,
sovány földben bogáncs terem,
nevük-sem-ismerem füvek,
feltörő fohász ereje,


az ötödik nap mérlegén
a fehér és a fekete!


(Az ötödik nap fordulat,
lépcső, a part felé vezet.


Partra futó hab, szisztolé,
Neptunus üli ünnepét:
porló víz, kőkezek.)







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Egyed Emese




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.