1.

Van egy olvasóm.
Megnyugtat, hűsít, olykor
nyakamban hordom.
Fűzték hideg magokból.
Bódhgajában szentelték
Meg: Buddha lábnyomában.

2.

Olvashatók-e
óriási lábnyomok
bennünk, s köröttünk
földre döndülők: léptek,
léptékek, ám kik léptek
át az ittléten, s hová?

3.

Hány csillagképből
rajzanak ki fény alá
csapódván? Olvass
krátert, hegedt vakírást:
a föld bordázatán vert
égi vágy sebhelyeit.

4.

Véletlen vándor
s vad nyomát olvasd az új
havakban, dermedt
sarakban, rét derén… Mind
öntudatlanul dereng –
veszendő, boldog írás.

5.

Buddha lábnyoma
Bódhgajában, szajháké
az efézusi
bordélyházban s pompeji
lávatömegbe hűlten –
miképp olvasható még?