Vers, próza / Orgona

Nagy Attila
Orgona

[Látó, 2006. január]



Kőfalon hajol ki régi sarkokon
Illatába bódul kégli-balkonon
Szép Sarolta-Charlotte úri cigánylány
Fülemile-órán ölet tár ki rám


Ringó csípőjéről madár csipeget
Mindenféle jóból amit illeget
Felhő s földi lét közt koslat áradón
Barna bársonyában s hogyha támad ón-
Os eső vagy éppen szerteszét havaz
S harmaton megülne annyiféle gaz
Kőfalon hajol ki bomlik hűs haja
Szót sem szólok mégis mintha vallana


Elém ugrik s csókol alkonyi najád
Meglátnak és megrak fivéred s apád
Kertbe húz s ölébe fölszisszen kacag
Ránk a kégli-éjben orgona szakad


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila


A szerzőtől még

   A semmit sem mondó hangulat
   K.L.
   Hajózni kell tovább
   Capri felé
   Kevert bor


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.