vers, próza / Papleány

Cseh Katalin
Papleány[2017. október]



Papleány vagyok,
vagy papkisasszony.
Elvárások vannak
velem szemben:
soha nem lehet
piszkos a körmöm,
mindig tiszta meg frissen
vasalt ruhában kell járnom,
és mosolyognom kell
akkor is, ha a fogam fáj,
vagy éppen valahol belül
a megfoghatatlan lelkem.
Szépen és illendően kell
viselkednem a felnőttekkel,
csúnya szavakat, kifejezéseket
soha nem használhatok,
még gondolatban sem.
Nem szabad irigykednem
a nálam szebb és a tanulásban
sikeresebb lányokra.
Nem kíváncsiskodhatom,
nem lehetek kotnyeles,
csak szerény és visszahúzodó,
aki a saját csöndjébe kapaszkodik,
amikor hangos vagy éppen
harsány társaságba kerül.

Papleány vagyok,
vagy papkisasszony:
azaz a folyton szorongók
családjába tartozom,
mert attól félek,
hogy az apámat
egyszer elviszik a halottak,
akiket az évek során eltemetett,
vagy valakik, akik szerint
ő osztályellenség.
Hányadikosoké?
Vagy az anyámat
viszi el valami
ólálkodó betegség,
vagy engem visznek el,
mert nem felelek meg
az elvárásoknak.

Papleány vagyok,
vagyis papkisasszony,
Istent szeretném
felkeresni vagy megkeresni,
hogy elbújhassak a háta mögé...
A vágyam, csak ennyi.





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Cseh Katalin


A szerzőtől még

   Álom
   Törés
   Próbababa


Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.