[2010. június]

Szakadna, s aztán mégis ott marad
a lomb a fán, miközben átdöf rajta
tél-túl egy ág, elküldi s visszatartja
az Isten egyetlen fiát, megomlanak

tündöklő alma- s körtepaloták,
de csak ragyognak mégis összedőlve,
és mintha ennyi lenne mindörökre,
csak félig járja be a Golgotát

tücsök, veréb, megváltó s katona,
hisz valamiért nem néz most oda,
nem ránk figyel, hanem valami másra,

s egy pillanatra minden fellazul,
mert éppen engedékenyebb az Úr,
de készül már egy újabb árulásra.