Vers, próza / Polcleválás

Tompa Gábor
Polcleválás[2020. november]


Van még könyvtár Amerikában?
Vagy ledőltek már mind a polcok?
Ott állnak digitalizáltan
Melville, Poe, Steinbeck és a jó Scott,

Hemingway, Whitman és Dickinson,
Faulkner, London vagy Kerouac,
Arthur Miller és Lanford Wilson,
Wilder, ki hódolt Perunak,

Williams, O’Neill és Sam Shepard,
s ketrecbe zárva Ezra Pound,
mint egy csapdába tévedt gepárd,
akit Borrego már megunt,

mert ősi vágy támadt a népben
lerántani a szobrokat,
nem kell többé a merev író,
ki üdvösséget osztogat,

elcincoghat kősírja mellett
egy kis rasszista muzsika,
húzza a süket Beethovenjét
Stern úr, a kozmopolita,

a rohadt anyjukat gyalázza
egy elégedett birkahad,
amíg a kontinensre fényt vet
a világvégi pirkadat,

háttal állnak a temetőknek,
s pipáznak mind az ördögök,
miközben minden szót lefőznek
az elszabadult ösztönök,

kettéválik a nép s az eszme,
a polc, a könyv s az öntudat,
a Nagy Személytelenbe veszve,
az Úr egy névmást fölmutat,

hisz Ő teremtett minket azzá,
akik lennénk, de nem vagyunk,
Ő gyúrt fortélyosan olyanná,
hogy felfal önnön anyagunk,

s elhajózik a másvilágba,
foszlik a nyomtatott betű,
hamut szór buzgón önmagára,
aki bűnös eredetű,

újra támad egy gondolatjel
– meghúzható párhuzamos –,
hogy a szellemtelen öröklét

eltemet, s mindent egybemos.









Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Tompa Gábor


A szerzőtől még

   Kárhozat


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.