Vers, próza / Prológus

Vermesser Levente
Prológus
[2018. december]





Amikor hirtelen elfogyott a hold,
az árfolyamok is zuhanni kezdtek,
legnépszerűbb keresztnév az Ahmed volt,
a legnagyobb botrány meg a hónaljszőrzet.

Az Elvárás évének számai szerint
megdőlt az irónia világrekordja,
és a Borgói-hágónál szabályosan,
karóval döfték át az utolsó vámpírt.

Ekkortájt kezdték el rebesgetni nálunk,
hogy ne értsem félre, nem ezek miatt,
de az történt, hogy feltámadt a bátyám.

Álhír csak, mondtam, zavaros beszéd,
tóparti gyönge szél holdmentes éjben,
vártam, valameddig vezessen mégis,
az előttem élő nyomát kutattam.

Akadtak nyomok kétségtelenül:
cigarettacsikk, szeptember hangja,
egy gitárhúr és a pohár öblében
tanyázó néhány csepp gyomorkeserű.

Megvártam, amíg minden elcsitul,
és elindultam az ösvényen fölfelé,

a régi családi ház irányába.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Vermesser Levente


A szerzőtől még

   Nem az ördögé a részlet
   Nosztalgia blues


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.