Vers, próza / Rács mögött tengődsz

Jánosházy György
Rács mögött tengődsz


Sivár tömlöcben tengődsz: láthatatlan
ráccsal kerít az iskola, család,
a szeretőd, az ellenség, barát,
rab vagy szobádban, templomban, szabadban;


Isten parancsa, államérdek örvén
rácsot vonnak köréd bírák, papok,
eltiltják tőled a meleg Napot,
várbörtönébe zár a Rend s a Törvény,


rabságra vet az aljas gyávaság,
mely vaspecekként elzsibbasztja szád,
mert smasszerek lesik álmod, szavad,



s ha meggebedtél, elárvult neved
rács mögé csukja az emlékezet:
még halálodban sem lehetsz szabad.








Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   A vers órája
   Hideg a ház
   A középkori művészet múzeumában
   Az eb magánya
   Eső


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.