Vers, próza / Róma-ciklus

Nagy Attila
Róma-ciklus

[2011. június]




1. PROPERTIUS


A Colosseumnál búcsúztam el –, oldalt
Kis rabszolgalány várt – vállán míves kancsó:
Domine, szólított, a Nap lemenni kész,
S te úton vagy csodálni a Várost és az Alkonyt?


Ujjam, ajkát érintve, a fölkavaró csendbe
– Mely hirtelen szakadt a píneákra s énrám –
Siklott s szerelmi bornak cseppjeit hevítve,
A Nap utolsót lobbant, és úgy maradtam én is:


Cynthia szerelme, mit Róma látott s élt,
Mint én őt elhagyom most, csak emlékben ha lángol,
Éppoly vadul s csitítón – a Fórum éji csendje
S a jelen csillagképe, még mit sugall, mondd, Költőm…?


Róma, 2010. április 7.



2. PINCIO (BORGHESE-KERTEK)


Itt ült Goethe a kőpadon
A híressé vált nagy kalappal
Talán éppen szembe a Nappal
Mindig a napos oldalon


Innen bontotta elégiáit
Édeskéset és élcelődőt
Amíg zavartan fészkelődött
Benne az ego – píneáit


Kútjait s a pompát éhet
Weltbürger Róma dobta elé
Zsarnok város a Szerelemé
Róma dermeszt Róma éget


Itt ült Goethe kit Petőfi
Békasó-szívűnek talált
Az elmúlásnak hitt halált
Azóta is itt előzi


A híressé vált nagy kalappal
Vonul Goethe a kerten át
Lekezeli a kerge mát
S szavakkal játszik mint halakkal


Róma, 2010. április 7.



3. PIETÀ


Mit kezdjek Veled
Elomló tested
Súlyosan lebeg
Az Atya hallgat
S könnyem se ered
Mit kezdjek Veled


Mit kezdjek Veled
Fiam Jézusom
Ölemben dereng
Fogantatásod
S halálod beleng
Mit kezdjek Veled


Mit kezdjek Veled
Asszony ki étlen
Végszomjan mereng
Isteni csönded
Imaként kereng
Mit kezdjek Veled


Mit kezdjek Veled
Márványból kibont-
Va suttogom neked
Alkotónk Mester
Van velünk s leend
Mit kezdhetnének velem és Veled


Róma, 2010. április 7.



4. PANTEON


Az Urbinói szarkofágja
Galambpár alatt
Magát előtte puccba vágja
Egy japán s tiszteleg


Mi köti össze Ővele
Találgatom de nem megy
Belóg egy viking rőt feje
A képbe és onnan vigyorog


Ülök a padon s hallgatom
La Fornarina vélt szavát
Ez most a fény és balzsamom
Idelent és majd odaát


Hogy hol nyugszik a sienai
Nő aki égett s bomlott érte
Nem tudom – de a hiénai
Kort e század is levédte


Színek fénye és illatok
S a Chigi sok-sok aranypénze
Tehet róla hogy itt vagyok
Mintha élnénk és mintha Élne


Róma, 2010. április 8.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila


A szerzőtől még

   Csak az halhat meg, ami már megunt


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.