vers, próza / Rekonstrukció

Bíró Tímea
Rekonstrukció[2017. április]



holnap megtalálom a hazautat
a küszöbre ejtek minden elkopott terhet
tíz évet leviszek a pincébe
és ott felejtem a nyirkos sötétben
megetetem az ólakban üvöltő állatokat
forró vízzel teli lavórba teszem a lábam
átmelegszem kigyógyulok anyámból
a holnapok nem esnek többé a vonat alá
nem békülök ki istennel de nem is
kezdek el hányni minden feszület előtt
felásom a kertet répát ültetek almafát
a forró betonfalakat befestem hideg kékkel
hogy megkövesedett tenger legyen
kimosok minden lepedőt pulóvert
megszámolom a gombokat az ingeken
céklát nyelek hogy sűrűbb legyen a vérem
esténként elnézegetem a madáretetőre szállt cinegéket
a völgybe nem megyek le
szanaszét hevernek a lecsupaszított őzgerincek
a lovakat szeretném megmenteni
hallom ahogy lassan kiszáradnak
a föld magába nyelte a kút minden csepp vizét
mintha hosszú útra készülődne
újszülött csillagok költöznek az égre
törésvonalakon bolyongok az estefelében
a levetett cipők szigorúan előre néznek
az idő egyre jobban kitakarja a testet
a szégyenfoltok átütnek a bőrkeményedésen
mindenbe beleakad a medencecsontom
majd kifordul az éhségtől a méhem
mától majd a szervek is másként küzdenek
minden sejt részt vesz az építkezésen
csak ne lenne ilyen nehéz felgyújtani
a szülői házat az újrakezdéshez






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Bíró Tímea


A szerzőtől még

   Tisztogatás
   Az éjszaka vasfoga
   Nem én voltam


Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.