Vers, próza / Rideg a csók is

Jánosházy György
Rideg a csók is


A fák aranyos zászlait lenyeste
november szutykos, fűrészélü kardja.
Lucskos foszlányaikat reggel-este
szeszélyes szelek seprüje kavarja.


Elköltöztek az angyalszárnyu gólyák,
üdülni déli tájak melegében.
Viharfelhők fekete lobogóját
látjuk most dermedt, ellenséges égen.


Rideg a csók is, elnémult az ének.
Hideg a város, mint egy holttetem.
Villanyra, gázra nem jut a szegénynek.


Szűk odújába menekül a hörcsög.
A parlagon hagyott, bús földeken
nincsen más senki, csak egy bamba ördög.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.