Vers, próza / Rilke-memento

Nagy Attila
Rilke-memento[2020. május]



A szőlő csenevész ágain
Megjelentek az első rügyek.
Nem értek hozzá, nem tudok metszeni,
Csak bámulom, ahogyan elkeni
Néhány felhő a lebegő kék eget –
Gurgulázik még néhány rigó,
Míg észreveszem, hogy este lett.

Meglepetés most számomra is,
Hogy nyugodt vagyok, hogy az lehetek;
Hogy sorra gyúlnak a napelemes,
Aprócska lángú kerti lámpák;
Hogy együtt a szirmok sosem árvák;
Hogy békesség hullong az álomra is,

Persze, ha aludnom sikerül…
De most, hogy az Alkony ideül
Mellém, és Rilke nagy versét súgja,
Hogy fent, hogy fent a szív hegyein…
Sirály száll városom szürkéskék egén,
S megpendül bent a hárfa húrja –

Bíbor lazít az árkok szennyein.

2020. április 8.













Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila


A szerzőtől még

   Corona-gólya


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.